Izzadó tenyerű ifjúként a kertben találkozgattunk első szerelmemmel, a Mária utcai házmester lányával, Terivel, a tér pedig másfajta fiús élményekkel ajándékozott meg: ott tanultam meg rollerezni, kerékpározni, bicskával országdarabolóst játszani, lábtengózni és focizni, mert forgalom híján annyira kihalt volt akkoriban még, hogy az egészet könnyűszerrel végigcselezhette az ember, hogy bejuttassa a két iskolatáskával jelölt kapuba a Magyar Rádió oldalsó bejáratát őrző kiskatona orra előtt a labdát.

A kert Ötpacsirta utcai sarkán állt játszótéren pedig annak a tudományát sajátítottam el, miként lehet az ivókút vizével - kis ideig rászorítva az ujjat, majd lassan felengedve - az unokáik biztonságát óvó idős hölgyekig elspriccelni, majd rohanni az akkor még a kert mind a négy oldalán nyitott kapuk valamelyike felé, a parkőr elől. Mert akkoriban még ők vigyázták itt a rendet, óvták a tisztaságot. Az elhullajtott parapírdarabokat, csikkeket hosszú szögben végződő botjukra szúrták fel, nyaranta pedig segítőket is kaptak: halásznadrágos kertészlányokat, akik a gyepet locsolták, nem sajnálva a vizet a pimasz vagy csupán sután bókoló kamaszoktól sem.

A kert akkoriban a kisgyermekesek kedvelt helye volt. Lehetett itt gyereket napoztatni, sétáltatni, okos nagyszülők pedig irigylésre méltó türelemmel magyarázták az ifjabbaknak a kert szobrain megörökített hírességek életét. Kiderült tehát, ki volt Arany János, Petőfi - aki épp itt nem szavalta el 1848. március idusán a Nemzeti dalt -, Garibaldi, Jozef Wysocki, Berzsenyi, Kisfaludy Károly és Sándor, báró Monti Sándor, Rómer, Pulszky vagy Hampel, Kazinczy, Széchényi Ferenc vagy Herman Ottó. Két helyen bizonytalanodtak el csupán: az épület Múzeum utcai oldalán álló Apolló szobornál, amelynek férfiasságára nyaranta fagylalttölcsért húztak a vásott kölykök (amelyet a csősz a már említett bot segítségével piszkált le), és a kert képünkön látható pontján. Mert bár a fotón nem látszik, az őszi napsütésben fényfürdőzők mögött áll a Forum Romanum egy oszlopa, az "olasz nép ajándéka". Hogy egészen pontosak legyünk: Mussolinié.