Képmentő 156: Dédapáink nyugati vége

„Budapest arculatát még mindig dédapáink építészeti öröksége határozza meg. Nekünk... szép, élhető várost kell továbbadnunk" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 1999 novemberében, amikor Demszky Gábor oldalán fölavatta szép, élhető városunk hatalmas szimbólumát és előképét, a Westend City Centert.

Képünkön éppen dédapáink szerény kis Westendje, a Nagykörútról a Váci útra kifli alakban áthajló Westend-ház robban föl részben a mai bevásárlóváros, részben a parkoló és a buszállomás helyén cirka két évtizeddel korábban, 1978 februárjában.

E robbanás előtt fél évszázaddal tiltották be Pesten a kuplerájokat. A hivatásos hölgyek kisebb része hivatalos bárcásházakban, magánkéjnőtelepeken, nagyobb része pedig nem hivatalos garniszállókon és pici bérelt garzonlakásokban nyújtotta tovább intim szolgáltatásait. „Ha a vendég igényt tart rá, a szomszéd szobában diszkrét zongoramuzsika is szólhat. A lépcsőházi táblácskán ugyanis ez áll: zongoratanárnő órákat ad." Ti. pásztorórákat. (Miklóssy János: A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó, 1989.) Nos, a Westend-ház pici szobakonyháiban is ilyen zeneoktatás folyt hajdanán.

A Westend-ház mögött pedig az ifjú és ismeretlen Jancsó Miklós bőgte át az éjszakát, amikor Rajk Lászlót akasztották: „Egyszer én sírtam át egy teljes éjszakát a WEST END-ház mögött a padon. Akkor akasztották fel Rajkot, és a barátom biztosan tudta, hogy az egész hazugság volt. Ő is sírt. Igaz, előtte jól berúgtunk az Ilkovitsban." (Jancsó Miklós: A nagy bumm..., Beszélő Évek 1957-1965, 412. o.)

Nem kellett messzire dűlöngélni az ivóhelytől a rívóhelyig, mert a hírhedt Ilkovits büfé, Pest sokáig egyetlen éjszakai italmérő helye éppen ott állt a Nyugati (akkor Marx, azelőtt Berlini) tér túloldalán. A robbantás idején persze már rég nem állt ott, mert 1961-ben lebontották a pesti alvilág éjjeli menedékhelyét. E két kétes hely között szerénykedett az ártatlanság szigete: az alakja miatt Banán-szigetnek nevezett kis térség az úttest közepén, ami képünk előterében behavazva látható, a belészúrt sokágú neonlámpás oszloppal, melyen a táblácska télen-nyáron hirdette a tavaszi BNV-t (a Budapesti Nemzetközi Vásárt).

A Banán-sziget az Ilkovits ellenpontja volt: az édesszájú, ártatlan felvilág hízóhelye. Kis pagodaszerű pavilon állt itt, ahol mindenféle keleti csemegét, törökmézet, halvát, árpacukrot, kandírozott gyümölcsöket meg ilyesmiket árultak, míg árulhattak. A robbanás idején már persze nem árulhattak. Az éles szemű olvasó a Banán-sziget csücskénél láthatja, hogy ekkor még villamossínek hajlottak ki a Váci útról a Nagykörútra és futottak át a Bajcsy-Zsilinszky útra.

Valaha sok villamos szaladt itt össze. Az 52-es járatot már a robbantás előtt egy évvel megszüntették, de a 47-es és a 49-es még eljárt idáig. Ezek a robbantás után nem sokkal húzódtak vissza az Alkotmány utcáig, aztán meg a Deák térig. Azóta sem lehet a Bajcsy-Zsilinszky úton végigtömegközlekedni, legfeljebb alatta. Volt itt troli végállomás is, amíg a Skála Metró rá nem épült. Észak felől is eljöttek idáig a villamosok, a 3-as, a 33-as, az 55-ös. Olyik a Westend-ház előtt végállt, a többi, a Kádár utcában fordult meg. Ezeket a járatokat a 3-as metró átadása után vetették vissza a Lehel (Élmunkás) térig vagy az Árpád hídig. A robbantás után három évvel már csak a Nagykörúton jártak a villamosok.

Pedig hát itt kezdődött az egész magyar síni közlekedés. Innen indult Vácra az első vonat a reformkorban, itt épült meg az első indóház, azt váltotta föl a Nagykörút kialakításakor az első nagyvárosi pályaudvar, a Nyugati, melyet „amikor felépült a főváros egyik díszeként ünnepeltek, a monarchia legszebb pályaudvarának neveztek" (Vadas Ferenc: Az első nagyvárosi pályaudvar: a Nyugati, in: Az egyesített főváros, Városháza, 1998.)
Amikor a kép készült, a Nyugati éppen száz éves volt, és egy perccel sem látszott fiatalabbnak.

Ezzel a robbantással, a Westend-ház eltüntetésével kezdődött a mai Nyugati tér története. Belefogtak végre a Nyugati pályaudvar műemléki helyreállításába, 1980-81-re megépítették a nagy felüljárót, a nagy aluljárórendszert, megérkezett a 3-as metró. 1984-re fölépítették a Skála Metró Áruházat is. A pályaudvar után és a bevásárlóközpont előtt ez volt itt a harmadik (második) „korszakalkotó" épület: „Az első olyan modern áruház Magyarországon, amely füstüveg borításával külső megjelenésében is világszínvonalú."

Van, aminek el kell tűnnie, van, aminek nem kellene. Van, aminek meg kell épülnie, van, aminek nem kellene. És erről sokan sokfélét gondolunk, de ha mégis van egy vitathatatlan pont ezen a tájékon, az a Nyugati. Dédapáink korából.

 

 

A Westend-ház robbantás után
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.