Felhőtlenül szlalomozott a motoros Sirály 1967 júliusának rekkenő hőségében a Dunán, amikor Major Sándor törzsőrmester (balra) és járőrtársa, Varga Jenő őrmester (jobbra) akcióba lépett. A szabálytalan cikkcakknak két oka is lehetett: vagy egyszerű hóbortból hajózott így a Jack Nickolson külsejű illető, fittyet hányva a költséges többletfogyasztásra és két fiatalkorú utas biztonságára, de az enyhén illuminált állapot is ihletet adhatott a szabálytalan figurázáshoz. (A kihajózó rendőröknek annál inkább oda kellett figyelniük a fogyasztásra: a Szabadság hídtól a Szentendrei-szigetig felpöfögő hajósok 240 liter benzinnel gazdálkodhattak, amely igazából három hétre volt elegendő.)

A helyszínre a Csepel motorral felszerelt „kh"-val, azaz kishajóval érkező jard tagjai a turpisság okának felderítése végett döntöttek úgy, feláldoznak egyet a kincstári szondakészletből. A 16 forint nyolcvan fillérért mért holmi bevetése sűrűn beigazolódott: a hatvanas évek második felében minden ötödik hajóst alkoholfogyasztáson kaptak. (Tíz év kitartó szondáztatásának eredménye, hogy ez a szám a felére csökkent.)

Míg Mikó László felvételén a fecskében feszítő Sirály-tulajdonos minden erejét megfeszítve fújja a kis üvegtartályt, aközben a nagyhajóra is alkalmas, arany fokozatú hajóvezetői vizsgával rendelkező Major és társa lopva a „csodaladikot" szemlézi: az irigyelt darabból mindössze pár darab maradt az országban. A magyar gyártmányú hajótesttel és amerikai Parson motorral felturbózott klasszisok a háború utáni években érkeztek Magyarországra, 1967-re azonban csak a kormányőrség tudhatott magáénak kettőt, a vízi rendészet egyet, néhány pedig magántulajdonban horgonyzott. (A motort az ír mérnök, Charles A. Parson után keresztelték el, aki a dinamó, a generátor, a gőzturbina és az erőátvitel fejlesztésével foglalkozott, tervezett teleszkópot, fényszórót, illetve komoly hatással volt a hajóépítésre. 1911-ben lovaggá ütötték.)

- Gyönyörűen, halkan zümmögött - emlékszik a Parson-típusú hajóra Lenthy Pál nyugalmazott rendőr alezredes, és hozzáteszi, azért saját hajójukra sem lehetett panasz: a rádióval felszerelt, viszonylag korszerű, ötszemélyes járgány stabilitása miatt tökéletesen alkalmas volt a legfontosabb feladatukra, a mentésre. Meséli, hogy abban az időben még nem jutottak a kerékpárok sorsára a hajók, az evezősöknek is saját rendszámuk volt. A motorosoknak BPX és egy piros nulla vezette be az azonosítást megkönnyítő számsort, amely a rendőrség nyilvántartásában szerepelt. A rendszám, valamint a nyüzsgő vízparti élet megnehezítette az akkoriban kuriózum jelleggel felbukkanó tolvajok dolgát.)

Az egyenruhán kívül a hajón elhelyezett egyezményes jelzés - kis fehér háromszög, benne kék rombusszal - hirdette a vízi rendőrség megállítási jogosultságát. (A nyári szezonban, ha nem is hivatalosan, de engedélyezték az ingujj feltűrését.) A vízi rendőrség létéről az 1948-as Belgrádi Egyezmény alapján határoztak. A Duna szabad hajózását rögzítő megállapodás értelmében a központi irányítás feladatát erre a rendőri szervezetre bízták, ők gondoskodtak a Magyarországra behajózó külföldi, illetve magyar hajók, utasaik és rakományuk biztonságáról.)

- Ha a szonda bejelzett, akkor jöttek a csodaszép orvostanhallgatók - emlékszik vissza Major Sándor az ötvenforintos helyszíni bírsággal, vagy 0.8 százalékos alkoholszint felett büntetőeljárással végződő ellenőrzésekre. Az egyetem és a vízi rendészet megállapodása értelmében az orvosjelöltek a parton vért vettek, amely később bizonyítékul szolgált.

Hogy a parton várakozó női segéderő megfigyelésére is szolgált volna a Varga őrmester nyakában függő, szintén kincsnek számító távcső, arról már nem szól a fáma.

vizirendőr