Kelet-Európát most fésülik
- Legújabb könyvéből hiányzik a "női írás": a brutálisan, realisztikusan ábrázolt szerelmi kapcsolat, amely megvolt előző, Trans című kötetében. Hová tűnt ez a hang?
- Az új könyvem Kelet-Közép-Európáról szól. A Rongyos ékszerdobozba csak nagyon ritkán fért bele, hogy külön a nőiséggel, testiséggel, szexualitással foglalkozzam. A Trans is igyekezett aktuális társadalmi problémákkal foglalkozni, az új kötetben talán kicsivel több a történelem, hiszen Európa elfeledett szegleteit járom be. Amit a régi útikönyvek alapján kerestem, nem találtam, eltűnt. Kelet-Európát most fésülik: óriási változáson megy át, csakhogy az emberek nem feltétlenül akarják a változást...
- Mi a fő probléma a környezetünkkel?
- A megismerés. Az amerikai emberekről sokkal többet tudunk, mint mondjuk a lipovánokról, bukovinaiakról, szászokról vagy a huculokról. A kelet-európaiak még ma is sokak szemében fésületlenek és lusták. Az utazások előtt igyekeztem nem ítélkezni. De végül minden szövegbe sarkos dolgok kerültek, nem bírtam ki, hogy ne írjam meg azt, amit láttam. Már a Trans esetében is mondták, hogy politikailag nem vagyok eléggé korrekt. Nem célom megszépített képet mutogatni. Nyersen, de együtt érzően, a maga ellentmondásaival látom Európa keleti régióit.
- Korrajz vagy inkább lélek-lenyomat egy utazásról szóló könyv?
- Mindkettő. Ez nem posztmodern szövegirodalom, nem is szövegelés, sokkal inkább szociografikus novella. Nálunk talán szokatlan műfaj, keveri az úti beszámolót, az etnográfiai leírást és a fikcionális szöveget.
- Mitől lesz az irodalom kifejezetten női?
- A női problémának, női identitásnak a megfogalmazásától. A női irodalom a férfiak által írt irodalmat is új színben tünteti fel, gazdagítja. A női irodalom nem csak a nőkről szól. A két női antológia, az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis szerintem meg tudta mutatni, milyen is ez.
- A Bukovináról szóló fejezetben feltűnik a szkucsno kifejezés. Egy hangulat: belenyugvást, unalmat és sivárságot jelent. A könyv a bukovinai emberek lelkére és a tájra használja a szót, de ez a magyarokról is mond valamit... Ehhez a hangulathoz nem is kell elutazni.
- Egy magyar utazónak valóban nem is annyira különleges eljutni Csernovicba vagy Radócra. A házak, az emberek és a pályaudvar is nagyon ismerős. Troli, villamos a szocializmusból. Számomra valóban meglepetés volt, mennyire hasonlítunk. Rendezetlenség, káosz és a lelkesedés. Csalódás, történelemhamisítás és emberi elhagyatottság. Hiszékenység, gonoszság, irigység, ilyesmik, Kelet-Európában ez látszik az utcán, végighúzódik a tájon, ez az igazán izgalmas benne.
- Írja, hogy sokszor szerelmes lesz egy-egy figurába. A Rongyos ékszerdobozban is akadt olyan, akibe beleszeretett?
- Lembergben, a Dominóban - a legjobb helyen - láttam a világ legcsúnyább nőjét. Ő volt a játékgépek tulajdonosa. Ez nem is szerelem, hanem inkább az az érzés, amikor nem lehet valakiről levenni a szemed. Tudtam, hogy róla fogok írni. Szenvedélyesen meg szerettem volna érteni, ki ő. Honnan jött, hogy él. Hogyan zsarolja a férfiakat. Kell ennél aktuálisabb téma?
- A Trans nemrég megjelent németül. A Neue Züricher Zeitung és a Frankfurter Allgeimeine Zeitung is írt róla.
- Legutóbb Zürichben jártam, elegáns, jólfésült hely. Talán azért érdekli az ottani közönséget, amit írok, mert a németek különösen szeretik a magyar irodalmat, és nyitottak a közép-európai témákra. Persze ők egy speciális, kelet-európai - kissé megkésett - feminizmust is belevetítenek a könyvembe. Ez nekem meg egyáltalán nincs ellenemre, sőt.
