Nem a Szent Jobb volt az egyetlen a magyarság legfontosabb ereklyéi sorában, amelynek Hauszmann új őrzési helyet épített a palota teljes átszabásakor. A királyi korona és a koronázási ékszerek is új, két helyiségből álló kincseskamrát kaptak, mégpedig a frissen felépült krisztinavárosi szárny (a mai Széchényi Könyvtár) északi végében, a második emeleten.

Ahogy az építész fogalmazott: „Itt páncélos szoba készült a szent korona őrzésére, melyben egyszersmind Szent István palástjának kifeszített állapotban való őrzésére is megfelelő szekrények készültek.” Ám Vigand korabeli bedekkeréből erről további, delikát részletek is megtudhatók: „Az első teremben mindenkor 3 őr egy parancsnokkal tartózkodik, akiket minden két órában felváltanak. A mellette lévő dupla vasajtós, kétzárú páncélszobában titkos zárral ellátott páncélszekrény őrzi a koronát, a jogart és az ország almáját.

A koronázási palást egy vasasztalon kiterítve, míg a koronázáshoz tartozó többi öltönydarabok és ékszerek külön szekrényben állanak. Ezen páncélszoba ajtajának egyik kulcsa mindig a két koronaőr idősebbikénél, a másik a koronaőrség parancsnokánál van. A koronaőrség 48 koronaőrből és 3 tisztből áll. A koronaőrség legénységét kiszolgált altisztekből válogatják össze, akiknek termete legalább is 174 centiméter magas.” Megyery Ella a harmincas években emellett még „fehérzománcos páncélfalról” is szót ejt, „amelyen srófok és fogantyúk idézik profánul egy bankszéf hasonlatát” – ezzel is gazdagítva ismereteinket.

Ellentétben a koronával és István király jobbjával, amelyet csak ritka alkalmakkor láthattak a nép egyszerű gyermekei, Hauszmann idővel létesített egy olyan kegyhelyet is a palotában, amely múzeumként várta a látogatókat, és még csak belépti díjat sem kértek a megtekintéséért. Mint írta, „a koronázási jelvények helyiségei mellett, de külön előcsarnok közvetítésével van elhelyezve dicsőült Erzsébet királyné múzeuma”. Az őrgróf Pallavicini Edéné kezdeményezésére, a néhai királyné társalkodónője, Ferenczy Ida közreműködésével és a király kegyes engedélyével megvalósult emlékhely 1908-ban készült el. Éppen tíz évvel tehát a magyarok rajongott Sisijének halála után.

Ebben a három teremben – amelyek közül egy kutatószobaként szolgált – összegyűjtöttek mindent, ami a királyné hagyatékából a Nemzeti Múzeumban megmaradt, illetve amit Bécsből odaajándékoztak a kezdeményezőknek. Emellett Erzsébet komplett dolgozószobáját is áthozták a palota átelleni csücskéből, az uralkodói lakosztályból: itt kapott helyet például a koronázási ajándékot tartalmazó ládika, melynek tartalmát, ötvenezer aranyat a ’48-as honvédek özvegyei, árvái és a rokkantak segítésére fordította a királyi pár, és a könyvtárából kiválogatott 219 darab magyar nyelvű kötet, illetve magyarul tanulásának dokumentumai, majd a nyelvünkön írott levelek.

De a múzeum éke volt a párnázott nyugágy is az uralkodói pár vasúti kocsijából, akárcsak néhány ruhadarabja, köztük a fekete kalap és kabátka, melyben meghalt – az utóbbin ott a gyilkos tőr hasítása. Levelek, lovaglófelszerelés, fotográfiák, festmények és szobrok keveredtek itt személyes használati tárgyakkal, s mindez olyan őrjöngő érdeklődést váltott ki a magyarokból, hogy a megnyitás utáni első hónapban huszonegyezren tekintették meg az emlékmúzeumot, az első évben pedig a látogatók száma elérte a százezret.