Kedves elvtársak, kedves né!

Itt láthatjuk a magyarok elsöprő többségének bizalmát élvező centrális erőtér 99/100 százalékos többséget élvező kormányát. Legalábbis a felét. Biztosan ott áll a mikrofonoktól jobbra a másik fele is, csak azt a félkormányt lecsalták a képről. De vajh’ miért?

Aki volt már a parlament Munkácsy-termében, fölismeri a lábakat, melyek a mester Honfoglalás című képéből itt látszanak. A kormány látható fele bizony a hódoló szlávok talpa alá került. A másik fele pedig, melyre Árpád apánk tekint le fehér lováról, láthatatlan. Gyanús! Nagyon gyanús!

1971, az új kormány eskütétele
17167-az új korm.esküje-rév-7105-1

1971 első felében négy hónapon belül elhunyt Rákosi Mátyás, Erdei Ferenc és Lukács György, de a magyar népi demokrácia élt és virult. Ahol pedig ilyen centrális demokrácia virul, ott gyorsan és kiszámíthatóan intéződnek a dolgok. Április 25-én lezajlottak a képviselőválasztások, és május 12-én, az Országgyűlés alakuló ülésén már le is tették az esküt az új miniszterek. Nem volt sok esküdözés, a 22 kormánytag közül 19 maradt, három új jött. Azok se messziről.

Az új pénzügyminiszter, Faluvégi Lajos (balról az első) már negyedszázada a Pénzügyminisztériumban dolgozott, és már évek óta a régi pénzügyminiszter, a miniszterelnök-helyettessé avanzsált Vályi Péter helyettese volt. Az új nehézipari miniszter, Szekér Gyula egyenesen a nehézipari minisztérium állományába repült haza a Moszkvai Színesfém Intézet Könnyűfémek Elektrometallurgiája Tanszékéről, és már másfél évtizede volt ott miniszterhelyettes, ahol most miniszter lett. Őt nem látjuk, bizonyára a kormány képen kívüli felében álldigál. A harmadik újonc Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Őt a segítségünk nélkül is meg fogja találni a képen a szemfüles olvasó. Miként a másik kettő, ő is elődje helyetteséből lett az utódja, öt esztendeig volt miniszterhelyettes Nagy Józsefné alatt. Könnyűipar, könnyű tárca, ez az, amit még egy nő is elbír.

Faluvégi már nem él. Szekér és Keserűné szinte egy időben született, nemrég ünnepelték a nyolcvannyolcadik szülinapjukat.

Magyar kormányba egy nő dukál. Annyi is csak azóta, amióta a kommunisták szépen kialakították a centrális erőterüket. 1949-ben a hozták az első magyarországi miniszterhölgyet a kormányba, aki nem lett éppen a hölgyek kedvence. Ratkó Anna volt ő, a magzatvédelem harcos úttörője. Aztán a rendszerváltásig már csak egy nőtlen kormány volt (Nagy Imréé 1953-54-ben) és egy két-nős, Münnich Ferencé (1958-1961, Benke Valéria és Nagy Józsefné). Az egy-nős kormányzati fölállás túlélte a rendszerváltást, és csak akkor változott a helyzet, amikor Botos Katalin kipottyant az Antall-kormányból. Utána egy miniszterasszony sem maradt. Boross Péter férfias kormányába Y-kromoszóma nélkül nem lehetett bekerülni. Nők többes számban azóta is csak „baloldali” kormányokban fordultak elő. Medgyessy Péterében és Gyurcsány Ferencében. De Bajnai ideiglenes kormányában például ideiglenesen sem tartózkodott nő, és egy ideig Orbán Viktor második kormányában sem. Amióta azonban Fellegi Tamást Németh Lászlóné váltotta, helyreállt a centrális rend: a kormány névsora, miként 1971-ben, férfinevekből áll, melyek egyikéhez -né nejképző csatlakozik.

Amikor a könnyűipari miniszterasszony még nem volt Keserű, akkor Bérci (egyes források szerint Bérczi) Etelka volt. A kőnyomatos Gyomai Híradó a város neves szülöttét köszöntő cikkében megírta, hogy a kis Etelka harcos munkásmozgalmár apuka leányaként korához képest igen fejlett társadalmi érdeklődést mutatott már zsenge gyerekként is, és mélyen átélte az óvodás korában kitört gazdasági világválságtól sújtott munkásság szenvedéseit. Az automobilizációs érdeklődése viszont késeinek mutatkozott, közel járt már a hatvanhoz, amikor frissen szerzett jogosítványával halálra gázolt egy embert Farkasréten. A pártközpontban évtizedeken át működött egy egyeztető bizottság, melynek keretében a centrális erő erre fölhatalmazott képviselői megbeszélték az igazságszolgáltás, a BM és az IM vezetőivel, hogy a politikát és a politikusokat érintő ügyekben kire és mennyire sújthat le a az igazságszolgáltatás ökle. Keserű Jánosnéra pénzbüntetést szabtak ki. Áldozatának özvegye ezt beadványban nehezményezte, de a centrális erőtérrel szemben nem lehetett esélye, pedig az áldozat is kommunista káder volt.

A kormányalakító ülésnapon Fock Jenő miniszterelnök köszönte meg a magyarok egyöntetű kiállását a centrális erőtér mellett: „A választások imponáló eredménye azt mutatja, hogy népünk döntő többsége támogatja a párt és a kormány politikáját, egyetért a Hazafias Népfront programjával. (…) Magasztos céljainkért (...) összefog (...) minden hazáját igazán szerető (...) magyar ember.”

Népünk döntő többsége nem csak a gazdasági reform, az „új gazdasági mechanizmus” továbbfejlesztését hirdető választási programmal értett egyet, melyet megszavazott, de a kormány ezzel ellentétes politikájával is, melyet a választási ciklus nagy részében folytatott: az új gazdasági mechanizmus visszaósításával, a reform szó és a reform gyakorlat kiiktatásával is magasztos céljaink sorából. Az új miniszterek és a régiek, miként a reformkurzusban, azonképpen az ellenkurzusban is helytálltak. Az új műsorhoz nem kellett új férfi. Sem másik madám. 

Helyesbítés

Ennek a Képmentőnek a nyomtatott lapban való megjelenése után fedezte föl tévedésemet egy kedves olvasó: Keserű Jánosné miniszteri kinevezése előtt nem a könnyűipari, hanem a belkereskedelmi miniszter helyettese volt. A tévedésemért elnézést kérek.
Révész Sándor

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.