A francia újhullám egyik legnagyobb alakjának búcsúztató szertartását a Saint-Etienne-du-Mont-templomban tartották, majd földi maradványait a Montparnasse-temetőben helyezték örök nyugalomra.

"Ott volt az egész +Rohmer család+: a színészek és mindazok, akik szerették. A nagy mester áhítattól övezett gyászszertartásán olyan zene szólt, amelyet ő kedvelt" - mondta Arielle Dombasle az AFP francia hírügynökségnek.
Mivel Rohmer filmes narratívája erős irodalmi hatást tükrözött, ezért a rendezőt gyakran nevezték a francia film Marivaux-jának vagy Musset-jének.

Művésznevét Erich von Stroheim színész-rendezőtől és Sax Rohmer írótól, a Fu Manchu-sorozat szerzőjétől kölcsönözte. Ötven év alatt 24 játékfilmet forgatott, melyek közül az Éjszakám Maudnál (Ma nuit chez Maud) című filmjéért két Oscar-jelölést kapott, a legjobb idegen nyelvű film, valamint a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.
Az O. márkiné (La Marquise d,O...) a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el, a Pauline a strandon (Pauline a la plage) a Berlini Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek járó Ezüstmedve-díjat kapta. A zöld sugárért (Le Rayon vert) Aranyoroszlánt vehetett át a Velencei Filmfesztiválon.

Utolsó filmjét, az Astrée és Céladon szerelmeit 2007-ben forgatta. "Ezután a film után, azt hiszem, nyugdíjba vonulok" - mondta a film bemutatóján a Velencei Filmfesztiválon.

Rohmert gyakran nevezték rejtőzködő művésznek, aki nem szívesen lépett a nyilvánosság elé, még a civil nevét is művésznévre cserélte. Eredetileg irodalomtanárnak készült, s fiatalkorában néhány regényt is megjelentetett Gilbert Cordier álnéven.