Lazac a bástyán
A Halászbástya étteremben mutatták be őket egymásnak 1972-ben. Itt zenélt akkoriban a prímáskirály. Menuhin Curtis Davisszel írott könyvében, Az ember zenéjében meg is emlékezik a prímásról, akinek a játéka lenyűgözte őt, s akit meg is kért itt, a Halászbástyán, hogy játsszon vele egy kicsit.
Játszottak.
Sokaknak elhúzták már e helyt a nótáját.
Valaha ezen a helyen büdös volt. Mert ide, a Nagyboldogasszony Budavári Koronázó Főtemploma mellé telepítették a halpiacot. Amikor telepítették, a templom még nem tudta, hogy majdan csak úgy profánul Mátyás-templomnak fogják őt szólítani.
A sok dunai halász itt adta el a sok dunai halat. A várfal ezen szakaszának védelmét pedig logikusan a halászok céhére testálták. A Híradás-toronytól, amely a mai – átépített – Halászbástya főtornya, a Jezsuita lépcsőig, amely megvan most is.
A várfalnak ez a kiszögellése a Halászbástya, az alatta lévő városrész pedig a Halászváros, ahol a halászok laktak. A derék halászok sokszor hadakoztak a várfalakon, melyeket jó párszor leromboltak és újjáépítettek. A Rákóczi-szabadságharc leverése után alakult ki a Halászbástya mai jellegzetes, hajtogatott vonala. A Habsburgok az akkori módi szerint építették újjá a várfalat. Az egyes falszakaszokat úgy hajlítgatták el egymáshoz képest, hogy oldaltűzzel védhessék egymást. Ha az egyik falon mászik az ellen, a szomszéd falról az oldalába lehet pörkölni.
A későbbiekben azután meglehetősen elhanyagolták a Halászbástyát. A harcok nyomai is rajta maradtak, meg a hegyről lezúduló csapadék is alámosta az alapjait. 1874-ben kimondták, hogy a várra mint erődre, katonai létesítményre már nincs szükség. Ettől kezdve a k. und k. hadügy végképp nem költött rá egy fillért sem, viszont a frissen egyesült város azt csinálhatott vele, amit akart. S miért ne akart volna, hiszen épp az egyik legmutatósabb helyén, a legszebb panorámát nyújtó ponton csúfolkodott a halászok vedlett, roskatag bástyája? És egyébként is jött a Millennium a világkiállítással. De hiába jött, a Mátyás-templom hatalmas felújítási munkái mellett a város és Schulek Frigyes erejéből a Halászbástyára már nem futotta. A nagy ünnepségeket a vadiúj Schulek-gótikus templom kissé kínos környezetben élte át. Pedig az eredeti tervek szerint itt állt volna – nem pedig a Hősök terén – az Ezredéves emlékmű. Az is a millenniumi Halászbástya-projekt része lett volna. Végül csak 1905-ben adták át a formailag neoromán, hangulatilag meg antiromán Halászbástyát. A Halászbástya pont így jó arra, amire való, könnyűlelkű, szerénikus sétálgatásra, bámulászásra a komorságuktól és komolyságuktól eloldott középkori formák között.
A Halászbástya az ostrom után nagyjából újjáépült, de a karbantartásával már nem nagyon törődtek. A város kormától a falai lassacskán elfeketedtek, díszei és díszburkolatai málladoztak. Akkortájt sokkal jobban szerettek újakat építeni, mint a régiekre vigyázni. Amikor ez a kép készült, 1976 júniusában, már hét éve építették a Hiltont, és fél évvel később át is adták. Sok-sok évig folyt a vita, hogy szabad-e a Mátyás-templom és a Halászbástya duójából triót csinálni egy luxusszállodával, a végén aztán a Hilton szégyenkezhetett az előtte húzódó elfeketedett, díszehullató bástya miatt.
Ezen a képen a Halászbástya közép-Kádár-kori állapota nem látszik, de a közép-Kádár-kori vendéglátást jól jellemzi. A város egyik legfrekventáltabb pontján vagyunk. A legszebb és legnépszerűbb kilátóhelyen. Egy kellemes kora nyári napon. Az asztalok nagy része le sincs abroszozva. Minek lenne? A huszonhét asztalból hetet foglal el 19 vendég. A két háttal haladót is közéjük számítottam, ők a székfoglaló tárgyakból ítélve alighanem balról a második asztalnál ülő ősz úrhoz tartoznak, s vagy fényképezkedni mennek, vagy pisilni.
A bástyán lévők nem tűnnek különösebben költekezni hajlamos népeknek, de lehet, hogy a kiszolgálással vannak problémák. A vendégek közül mindössze ötnél látunk fogyasztásra utaló tárgyat, teli vagy legalább üres poharat, s kettő tárgyal a háttal álló, köpenyes vendéglátó-ipari alkalmazottal. Üveg, kávéscsésze egyetlen asztalon mutatkozik.
Eme terasz pénztermelő képessége napjainkra bontakozott ki.
A felújításhoz a '80-as évek közepén fogtak hozzá. A déli bástyaszakaszt, melynek már megrendültek az alapjai, megcsinálták, aztán leálltak. Ami nem akar ledűlni, várhat. A kerületi önkormányzat végül a saját erejéből folytatta a felújítást, amibe azután a főváros is beszállt. Az önkormányzat 1995-ben Katona Tamás polgármesterrel az élén úgy gondolta, igen helyesen, hogy a Halászbástya fenntartásához és felújításához a látogatóknak is hozzá kell járulniuk. Azóta szerény belépődíjat szednek, ami most 600 forint, diákoknak, időseknek és hasonlóknak 300.
2003 végén átadták a nagyjából felújított Halászbástyát. 2007-ben pedig elkezdődött az étteremprojekt. Megalakult a Magyar Halászbástya Étteremüzemeltető Korlátolt Felelősségű Társaság, mely az önkormányzattal karöltve a lehető legluxusabb étteremmé újította föl a bástya északi szakaszát a főtoronnyal egyetemben. 2010 óta itt egy csúcsgasztronomikus Fine Dining étterem működik, földöntúli árakkal. Nekem az étlapból a Lazac trilógia nevű, 5200 forintos előétel tetszik a legjobban. A trilógia harmadik darabja: „lazackaviár házi tejfölös blinin”.
No de térjünk vissza képünk témájához, a vendéglátó teraszhoz. Erről az étterem honlapján a fent idézett étlap szomszédságában ezt olvashatjuk: „Teraszainkon már a forróságban is úgy érezheti magát, mintha egy klimatizált étteremben ülne. Az Egyesült Államokból származó párahűtés az utóbbi 2-3 évben vált népszerűvé hazánkban, melyet júliustól mi is alkalmazunk vendégeink kényelmének érdekében. Amellett, hogy hűvösebb levegőt érzékelünk, több további előnye is van ezeknek a berendezéseknek: a pára távol tartja a szúnyogokat, bogarakat és elnyomja a cigarettafüstöt, valamint megköti a levegő por- és pollentartalmát, ezáltal javítja a levegő minőségét. Jöjjön el és élvezze a kellemes időjárást Duna és Margaréta Teraszunkon!”
Menj és élvezz, kedves olvasó!
