A Jam címét azért említettem meg rögtön az első mondatban, mert a műsor keresztszülei annak idején mintha megfeledkeztek volna arról az alapigazságról, hogy a médiá­ban is a név az egyik legfontosabb brand. A címválasztás során valószínűleg végigmentek egy hagyományos reggeli étkezés hozzávalóin és kellékein, s mivel a jól csengő nevek mind foglaltak voltak már, így utolsónak maradt a jam, ami kiejtve semmitmondó, leírva meg röhejes. Ilyen alapon az is lehetett volna a műsor címe, hogy Szalámi, ráadásul visszamenőleg is értelmet nyert volna a műsor egyik vezetőjének, Bolgár Györgynek azon vélekedése, miszerint az ATV-n zajló változtatások hátterében politikai indíttatású „szalámitaktika" áll. Vagyis hogy volna itt valami kavarás, amiről nemcsak mi, a nézők nem tudunk, de talán maguk az érintett tévések sem. A csatorna illetékesei szerint ez nem igaz, ők a műsor megszüntetését azzal indokolják, hogy fiatalabb nézőket akarnak megszólítani.

atv jam

Nem vagyok benne biztos, hogy a fiatal nézők kizárólag fiatal műsorvezetőket akarnak látni a tévében, de abban van némi igazság, hogy a Jamet föltváltva vezető „ötösfogat" - Bánó András, Bolgár György, Dési János, Kuncze Gábor és Mészáros Tamás - összeválogatása nem volt szerencsés megoldás. A műsorvezetők eltérő habutisa szerintem nem gazdagította, hanem szürkítette a Jam arculatát, s bár eredetileg azt lehetett gondolni, hogy a különböző személyiségek izgalmasabbá teszik a reggeleket, nekem inkább csak az egyenetlen teljesítmények tűntek föl. Az említett kollégák közül az ugyancsak az ATV-n futó Újságíróklub kapcsán többeket méltattam e hasábokon (Hiszek egy hazában, Népszabadság, 2010. febr. 5.), most csak annyit: egy Mészáros Tamáshoz és Bolgár Györgyhöz inkább illik az elmélyültebb, lassúbb beszélgetős műsor, mint a gyors ritmusú párbeszédeket és azonnal reagálásokat követelő reggeli futam. Bánó András született tévés (ő volt a kedvencem a kimúlt Nap-Keltében is), kiváltképpen szeretem, amikor álnaív ábrázattal és csodálkozó tekintettel kérdez rá olyasmire, amivel amúgy tisztában van. Jó trükk ez, vannak olyan riportalanyok, akik besétálnak a csapdába.

Ami pedig a bevezetőben már kiemelt Kuncze Gábort, az SZDSZ egykori elnökét, volt liberális parlamenti képviselőt illeti: tévés műsorvezetőként tévedés volt a szereplése, ezt szerintem ő is tudja, ha visszanézte magát. Én bírtam, amikor politikusként vicceseket dörmögött a kamerába, de a mikrofon innenső végén abból a kifordított helyzetből nem lehet sokáig megélni, hogy „korábban engem kérdeztek, most meg én kérdezek, hihihi". Egy darabig biztosan az is érdekes lenne, ha volt miniszterek nagy nyilvánosság előtt szilvalekvárt főznének három műszakban Tarpán, de aztán csak odamenne hozzájuk egy idősebb helybéli asszony, kivenné a kezükből a fakanalat, s megmutatná, hogyan is kell kavarni. Erőből és igazán.