Az Egy este Jon Lorddal címmel meghirdetett produkcióban a Cry Free együttes mellett az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar is közreműködik, szólistaként pedig a lengyel Kasia Laska és az angol Steve Balsamo lép fel.

A koncert programjának ismeretében a rajongók legszebb reményei látszanak valóra válni: a műsor első részében teljes egészében elhangzik a Concerto for Group and Orchestra című darab, amely a Deep Purple és Lord egész munkásságának egyik mérföldköve. Az 1969-ben, a londoni Royal Albert Hallban bemutatott darab egy szimfonikus zenekar és egy rockegyüttes találkozásából formálta meg a klasszikus zene és a rockmuzsika fúzióját, és így kétségkívül műfajteremtő alkotásnak számít.

A második rész összeállítást nyújt Jon Lord szólóban jegyzett alkotásaiból. Ebben a blokkban is kiadós zenei időutazás részese lehet a közönség, hiszen ekkor három emblematikus szám (Sarabande, Gigue, Pavane) is elhangzik Lord második szólóalbumáról, az 1976-ban kiadott Sarabande-ról, de az újabb alkotói korszak termése is bemutatkozik - így például elhangzik az 1998-as Pictured Within címadó alkotása, s több darabot is előadnak a 2004-es Beyond The Notes szerzeményei közül.

Ha igazak a hírek, akkor végül a Deep Purple még Lord jegyezte klasszikusai is felcsendülnek a koncerteken - persze a fúziós zenének abban a környezetében, amely az egész produkciót áthatja.

A két budapesti koncert várhatóan egyaránt népes színpadképe nem a rocksztárok egyikét-másikát hatalmába kerítő gigantománia, hanem az őszinte elkötelezettség jele lesz: Lord ugyanis azon kevés rockerek egyike, aki egész életműve során világossá tette, hogy a kőkemény ritmusok szeretete nem zárja ki őt a klasszikus zene híveinek sorából. Különösen így van ez 2002-től, mióta Lord kivált a Deep Purple-ből, hogy minden erejével klasszikus zenei pályájának kiteljesítésén dolgozhasson. Az idén 67 éves művésznek a két budapesti koncerten így bőségesen lesz hova visszanyúlnia, amikor saját rockzenei vagy szimfonikus zenei produkciói közül válogat.

Jon Lord fiatalságát a rocktörténelem egyik legmeghatározóbb zenekarában, a kemény műfaj egyik legnagyobb slágerét, a Smoke On The Watert is megalkotó Deep Purple-ben töltötte, ahol - a zenekar inaktív időszakát is beleszámítva - 34 éven keresztül volt a billentyűk ura. A banda 1976-os pihenőre vonulását követően először a már korábban a Paice, Ashton & Lord formációval megkezdett munkát folytatta, majd 1978-tól jellegzetes játékával a David Coverdale nevével fémjelzett Whitesnake-et erősítette.

1984-ben pedig a régi társakkal újra elérkezettnek látta az időt, hogy egy ma már rocktörténelmi jelentőségű album, a Perfect Strangers megjelentetésével ismét életre keltse a Deep Purple nevet, s ezt követően újabb 18 évig vett részt a legenda öregbítésében.