- Emlékszik az első versenyére?

- Túl fiatalon kezdtem el énekelni, és akkor nem volt erre lehetőség. Később meg már - szerencsére - nem is kellett. Egyébként csodálom azokat, akik vállalnak egy ilyen megmérettetést. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ennyi ember és egy zsűri előtt színpadra lépjen.

- Ön a művészeti vezetője és az elnöke a versenynek, bár nem szavazhat. Mégis, megtippelné, hogy ki lesz a győztes augusztus elsején?

- Inkább azt mondom, a 13 ember között van 4-5, aki közül garantáltan kikerülhet a nyertes.

- Nem kérem, hogy mondjon neveket. Ha beraknánk a tippjét egy borítékba, és csak a döntő után nyitnánk ki, vállalná?

- Tudja mit, jöjjön vissza a döntő előtt, szombat este, és akkor lehet róla szó. De nagyon szoros a verseny, és itt szinte mindenki nyerő. Hiszen minimum nyolc díjat osztunk majd ki, tehát nehéz lenne akár egyet is megtippelni.

- A sajtótájékoztatón direkt kiemelte, hogy az Operalia egy mozgó, utazó verseny. Mi abban a jó, hogy minden évben más városban vernek sátrat?

- Kulturális gazdagságot ad a versenynek, hogy évente máshol rendezzük meg. Tavaly, mikor Pécsen léptem fel, megkérdezték, nem akarjuk-e az Operaliát idén Magyarországra hozni, Pécsre és Budapestre. Én meg boldogan mondtam, hogy igen, mert tényleg csodás mindkét város. Itt van ez a gyönyörű Operaház, amelyik pont 125 éves, mint a New York-i Metropolitan. Az utóbbiban sokszor énekeltem, az előzővel adós vagyok még. Csak az Erkel Színházban játszottam, a nyolcvanas évek végén Aidát, Tokody Ilonával. De visszatérve a kérdésére: azért fontos, hogy minden évben máshol rendezzük meg a versenyt, mert az énekesek legalább kiszabadulnak egy kicsit a saját országukból, városukból. Tapasztalatom szerint: nagyon elülnek otthon, most viszont lehetőséget kapnak, új kultúrákat szívhatnak magukba. És az esemény is jóval nemzetközibbé válik.

- Ötven éve állt először színpadra. Első operaszerepe a Rigoletto volt. Ünnepli a jubileumot? Készül valamire?

- Valami állítólag történik majd, több helyen ünneplik, de én nem készülök semmire, az biztos.

- Azt olvastam, élete egyik legfontosabb lemezének a pár éve megjelent Amore Infinitót tartja, amelyen a dalokat II. János Pál pápa versei inspirálták. Miért pont ez?

- Nagy megtiszteltetés, hogy többször találkozhattam a pápával. Mikor a Vatikánban legutóbb fogadott, meg akarta köszönni az egyik anconai előadást. Ezen ugyanis olyan darabot adtunk elő, amelyet az ő versei nyomán zenésített meg egy olasz zeneszerző, Marco Tutino. Mondtam Őszentségének, hogy nagyon szeretném megismerni, és lemezre venni a többi versét is, hiszen tudtam, hogy fiatalon színész és író volt. Ő ezt engedte, és így az egyik fiammal kezdtünk hozzá a munkához, az ifjabb Plácido ugyanis zeneszerző is.

- Elképesztően elfoglalt, rengeteg munkája van, két operát is vezet, a washingtonit és a Los Angeles-it is, sőt jövőre elvállalta, hogy fővédnöke lesz a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programnak. Ez azt jelenti, hogy jövőre viszontlátjuk Magyarországon?

- Erre nem tudok válaszolni, mert még semmi nem biztos, mint ahogy az sem, hogy hol lesz jövőre az Operalia. Nagyon zsúfolt évem lesz, ez az egy garantált.