A Cary Fukunaga rendezte Beasts of No Nation volt az első erős film a versenyben: egy képzeletbeli afrikai országban a kormánykatonák meggyilkolják a tizenöt éves Agu testvérét és apját. Ezután elmenekül az erdőbe, épp a lázadók karjai közé, akiknek karizmatikus, Commandant nevű vezetője gerillaharcost nevel belőle.

Agu végül embereket öl, de kérdés, képes lesz-e mindemellett megtartani a benne rejlő emberséget. Az ideológiai agymosó Commandant szerepében Idris Elbát láthatjuk, aki ijesztően jó, reméljük, hogy ennyire lélektelen és őrült emberek csak a fikcióban léteznek. Gratulálni viszont sajnos nem lehetett neki, mert nem jött el a világpremierre, a filmet csak a torontói fesztiválon promotálja majd.

Johnny Depp a Black Mass – Fekete mise főszereplőjeként érkezett Velencébe, és a premieren sosem látott tömeg gyűlt össze – sokan már délelőtt a vörös szőnyeg köré települtek, hogy azután sikoltozással igyekezzenek a filmcsillagot rábírni egy-egy autogramra. Depp tette a dolgát. Ahogy a sajtótájékoztatón fogalmazott, karrierje a rajongókon múlik, ők az igazi munkáltatói.

Johnny Depp ismét a legnagyobbak és a munkáltatói között Reuters

A Feketemise egyébként tisztességes gengszterfilm. A megtörtént eseményeken alapuló mű klasszikus, lineáris történetvezetésű darab: a bostoni alvilágot irányító Whitey Bulger és az őt segítő John Conolly FBI-ügynök szövetségét mutatja be. Ahogy a filmben elhangzik, az egész élet egy színjáték, vannak, akik a bűnözőket, mások pedig a zsarukat játsszák. A karakterszínészből sikeres rendezővé avanzsált Scott Cooper nem tudta „hozni” Scorsese klasszikusa, a Nagyfiúk színvonalát, de a mű értékes.

A már sokszor látott sztorit korrekten elmondják nekünk, de a mozi innovativitása a részletekben bújik meg: a Depp alakította pszichopata bűnöző karakterének ereje abban rejlik, hogyan tud másokat megfélemlíteni, és a színész több mint meggyőző a szerepben. Ezzel az alakítással sikerült visszakapaszkodnia a legnagyobbak közé. Rá is fért, mert az olyan bukások, mint A magányos lovas és a Mortdecai igencsak leértékelték az árfolyamát.

De ha már szóba került a sztárlét, következzen a hét velencei sztorija is: a sajtótájékoztatón a moderátor Dakota Fanningnek mutatta be A szürke ötven árnyalatával „berobbant” Dakota Johnson színésznőt, ez pedig óriási röhögést generált. Pedig Dakota Johnson a Bigger Splash című versenyfilmben is szerepel, így kétszer vonul a vörös szőnyegen. Nem mellékesen ez a mű az 1969-es Alain Delon-klasszikus, a Medence remake-je.

A türelmetlenül várt filmek közé tartozott Drake Doremus Equalsje, ami a fesztivál első nagy bukása: a Kristen Stewart és Nicholas Hoult főszereplésével készült sci-fiben az emberek már nem éreznek és érintkeznek, ha valakin mégis kiütköznek ezek a nyűgök, akkor azt betegségként kezelik, és agymosás a következménye. Az ötlet remek, de a mű olyan, mintha az 1984-et keresztezték volna az Alkonyat túlzóan romantikus világával, és a sok csók és könny között elveszett volna maga a dráma. Arról nem is beszélve, hogy a mű képi világa olyan, mintha a Kútvölgyi rendelőintézetben vették volna fel.