Ami az illetékes hivatal áldásával megsemmisült, egy templom vagy kápolna szentélyének maradványa lehetett, valószínűleg a tér ismert középkori temploma, a Demeter-templom előtt épülhetett.

Egy alig kivehető kőfal, de a korábbi idők megmaradt tanúja

A Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság 2012-ben 2 milliárd 84 millió forintot szavazott meg a dóm felújítására és turisztikai fejlesztésére. Később a rekonstrukciót vezénylő Szeged–csanádi Egyházmegye további 300 millió forintot kapott a szabadtéri színház átalakításához, ami a dóm felújítása miatt vált szükségessé. A munka egyik fontos eleme az altemplom átalakítása, látogatótérré formálása. Ez érintette a templom főbejáratát, ahol eddig a szabadtéri színpada húzódott, s ahonnan a mélyből a falmaradványok tavaly előkerültek.

Az építkezés földmunkái közben a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti megfigyelést és feltárásokat végzett, a folytonos esőzések és a párhuzamoson folyó építőmunka miatt igen nehéz körülmények közt. Megtalálták a tér egykori középkori templomának, a Szent Demeter-egyháznak az újabb maradványait, feltártak középkori sírokat és egyebek mellett a fent említett íves falmaradványt, amely a habarcsvizsgálatok alapján nem lehet fiatalabb XII–XIV. századinál. Az eredményeket jelentették a beruházás építési engedélyét kiadó Csongrád Megyei Kormányhivatalnak, amely helyszíni szemle után döntött. A régészek javaslatát, hogy „a falmaradványt lehetőség szerint eredeti összefüggésében megőrizve fedjék el, műszaki és statikai okokra hivatkozva elvetették” – olvashatjuk a múzeum által kiadott régészeti jelentésben. Igaz viszont, hogy a Dömötör-templom újonnan előkerült maradványainak egy részét, a XIV. századi szentély maradványát – a terveket módosítva – megőrzik majd.

Tehát nem beszélhetünk az örökségvédelmi érdekek teljes negligálásáról. Mégis, a Szeged egyik legkorábbi épített emlékének mondható falmaradvány lebontatása fájó döntés volt. A kormányhivatal saját közleménye szerint „minden tekintetben jogszerűen, az érintettek bevonásával végezte hatósági munkáját (…) olyan örökségvédelmi döntés született, amely tekintettel volt mind a régészeti, mind a műemlékvédelmi szempontokra”.