Jó vásár, de kisebb forgatag
A színpadon pianínó, rajta partitúra. Lackfi János Kalász Mártont kérdezi, szóba kerül az idős poéta egyik régi verskötetének címe: Ki olvas éjszaka verset. Lassan megint aktuális lesz a kérdés - jegyzi meg Lackfi.
Tényleg, ki olvas ma éjszaka verset? Egyáltalán: verset.
- Azt tapasztaltuk, hogy a tavalyihoz képest idén sokkal kevesebben jöttek el - mondja Falusi Márton, a Költészet Vásárát rendező Könyves Szövetség elnöke. Tavaly csak egynapos volt a fesztivál, mégis több ezren vettek részt rajta, most viszont a két nap is csak a korábbi érdeklődők felét csábította be a Gödörbe. Míg péntek este telt ház volt a Kaláka és Palya Bea koncertjén, szombaton csak estefelé kezdtek szállingózni a költészetre szomjasak. Ez nyilván nem kis részben a hétvégi fővárosi programdömping számlájára írható.
Falusi elmondta: az eredeti elképzelés szerint egy színvonalas és népszerű művészeti ágat, a zenét szerették volna összekapcsolni egy másik, színvonalas, de nem túl népszerű műfajjal, a költészettel. Talán a zenekarok törzsközönsége a koncert után a pódiumbeszélgetéseknek is hallgatója lesz, s a költészet így bekerül egy számára nem túl otthonos térbe, ami jelen esetben a Gödör Klub. - Ez tavaly jobban bejött, mint idén - mondja Falusi. - Költőként és szerkesztőként hozzá vagyok szokva, hogy az irodalmi rendezvényeken általában kevesen vannak, de a tavalyi fesztivál után arra számítottam, jóval többen leszünk... - így a Könyves Szövetség elnöke.
A nagyon színes verseskötet-kínálat sem mozdított meg annyi olvasót, mint tavaly: lényegesen kevesebb könyv fogyott. Mindenesetre örvendetes, hogy az érdeklődés mérséklődése sem vette el a Könyves Szövetség kedvét, hogy jövőre is megrendezzék a fesztivált.
- Ma nemcsak költészet, de általában a művészet, a kultúra és a műveltség is válságban van, s ennek jelei jóval előbb kezdődtek, mint a gazdasági visszaesés - magyarázza Falusi, mikor arról kérdezem, felvetődött-e a világkrízis, mint bűnbak. De: a művészetnek nem az a dolga, hogy kiszolgálja a közízlést, és így kibekkelje a válságot, hanem hogy megteremtse a saját közönségét.
Az 1987 óta működő Kosbor zenekar Pilinszky-lemezének bemutatója közben egy köhintés sem zavarja a zenét. Csend van, áhítat.
Miért épp Pilinszky? Hiszen azt gondolnánk, a '45 utáni magyar költészet egyik legnagyobb alakjának munkái nem épp dalra termett versek... Tamás Benedek azt mondja, már fiatal korában is az egyik kedvenc költője volt a Szálkák szerzője, mégsem gondolt rá korábban, hogy az ő költeményeiből készít majd verslemezt. A Kosbor előző felállásával egy Radnóti anyagon dolgoztak épp, amikor felhívta Gryllus Dániel, és egy Pilinszky-lemez megjelentetését helyezte kilátásba. Közben átalakult a zenekar, Tamás új hangszert és zenésztársakat talált, most pedig megjelent a trió Pilinszky-albuma. Az anyag legnagyobb része egy vidéki házban született, a zenekarvezető egy fűtetlen szobában cantica dallamokat hallgatott, közben a költő verseit olvasta - a ritmusok pedig egymásra találtak. Azt mondja, nem okvetlenül a legnagyobb verseket dolgozta fel, a Szálkákat, a Vesztőhely télent, vagyis a hideglelős poémákat, de azért próbált mindenféle Pilinszky költeményt beemelni a lemez anyagába. (A tudósító megjegyzése: a Harmadnapon előadása közben azért rendesen borsódzik a hát...)
Talán valamiféle küldetéstudat, propagandisztikus hajlam hajtja a verseket zenei köntösbe öltöztetőket? - kérdezem.
- Ez visszafelé működik - válaszol Tamás Benedek. - Ha valaki jól csinálja, abból később küldetés válhat. Ha valaki úgy áll hozzá, hogy a nagybetűs Szépséget, a Költészetet népszerűsíti, abból semmi jó nem sül ki - mondja a zenekarvezető.
