A fiatal közgazdászlány hatéves korában került Magyarországra, tökéletesen beszéli nyelvünket. Szeretettel beszél Magyarországról a Mi, ha nem magyar? című toleranciakampánynak a halasi csipkét bemutató epizódjában.
A néhány perces (a www.hungarikumfilm.hu oldalon megtekinthető) kisfilmekből álló toleranciakampány az Európai Unió integrációs alapjától pályázaton elnyert pénzből, a MetaforumFilm produkciójában készül, mától pedig az egyik kereskedelmi televízió is műsorára tűzi az ötperces elfogadásfilmecskéket. Mint Kormos Gyula Krisztián, a projekt vezetője elmondta, a kampány célja, hogy a bevándorlókat a magyar társadalom integráns részeiként mutassa be, s hogy elősegítse társadalmi elfogadottságukat, beilleszkedésüket.

Úgy gondolták, erre a legjobb megoldás, ha kiválasztanak néhány magától értetődő kapcsolódási pontot, amely összekötheti a többségi társadalmat a kampány során bemutatott bevándorlókkal. Olyan fenoméneket kerestek, amelyekről minden született magyarnak eszébe jut valami, egy élmény, egy benyomás. S amely időközben nagyon fontossá vált a kisfilmekben szereplők életében is. Így esett a választás a bűvös kockára, a gulyásra, a cinetripre, a magyar dzsesszre, a magyar borra, a kávéházi kultúrára, a diafilmre, a már említett halasi csipkére, a Kodály- és a Pető-módszerre. „A lényeg a bevándorló, a hungarikum csak a csomagolás.”

S hogy miért éppen ők? Mint Kormos mondja, komoly kutatómunka előzte meg a hét különböző direktor által rendezett filmek szereplőinek kiválasztását. Fontos cél volt, hogy valóban közük legyen a bemutatni kívánt hungarikumokhoz. A Budapestre az olaszországi Togliattiból érkező Julia Zimmner például kifejezetten a Pető-módszer tanulmányozása, elsajátítása és alkalmazása miatt választott új hazát.

A japán Illés Naomi a kecskeméti Kodály Intézet munkatársaként a magyar eredetű zenepedagógiai módszerrel foglalkozik, immár hivatásszerűen. Yu-Ze Min, a kínai író-műfordító iskolaként tekint a pesti kávéházakra: itt tanulta meg a nyelvet, itt talált barátokat, itt írta meg könyvét is Kávéházból nézve Európát címmel. Csimi és Ceceg, a két mongol diáklány egy Szentkirályszabadján megrendezett magyaros főzőversenyen vett részt – ők mégis igazi mongol gulyást főztek. Itt a gasztronómia volt a kapcsolódási pont. Kormos Gyula Krisztián felidézi a verseny hangulatát, s hogy a többi résztvevő milyen szívesen fogadta a mongol lányokat, milyen szeretet és el-, illetve befogadás vette körül őket.

– Ismerjük a felméréseket, amelyek szerint a magyarok xenofóbok, elutasítók a bevándorlókkal szemben. Mi viszont, ahogy a két évvel ezelőtti, hasonló témát körbejáró kampányunk során, úgy most sem ezt tapasztaltuk. Éppen ellenkezőleg – mondja, majd hozzáfűzi: – Azt szeretnénk megmutatni, hogy mi, magyarok igenis jó fejek vagyunk.
De vajon így gondolják-e ezt a bevándorlók is? Így. Bár a mongol lányok nem annyira kedvelik, hogy a többség kínainak gondolja őket, ezt leszámítva nem voltak gondjaik egyáltalán. Az egyik legfontosabb mondat Tueanh Nguyen szájából hangzik el, aki azt tapasztalja, a fiatalok többsége elmenne innen, vagy keletre, vagy nyugatra, mindegy: csak el. Ő viszont itt képzeli el az életét. Marad. Jól érzi magát. Szereti ezt a sokunk által kellemetlennek, pocséknak gondolt országot.

csipke