- Mozart Cosí fan tuttéjában sem a szöveg számít, hanem elsősorban a zene - fogalmazott Menzel. - Rendezőként az a feladatom, hogy ne erőltessek rá semmi feleslegeset az énekesekre, csak hagyjam őket kibontakozni. A rendezőnek nem szabad zavarnia a színészeket, vagy útban lennie. Azt viszont nem szeretem, amikor az énekesek túlzottan színészkedni próbálnak; énekeljenek csak, a zene a fontos.

Menzel szerint a magyar énekesek nagyszerűek, akárcsak a két karmester, akikkel együtt dolgozik. Megjegyezte, hogy bár nem igazán kiművelt a területen, a komolyzene általában közel áll hozzá, van például egy olyan tévécsatornája, amelyen egész nap operafelvételeket vagy koncerteket nézhetne. - A Don Giovannit már vagy nyolc rendezésben láttam, egy négyórás Wagnerre viszont biztosan nem ülnék be az operaházba; akkor inkább otthon alszom - mondta.

Arról is beszélt, hogy az operához "távolságtartó" a viszonya, majd megemlítette, hogy a folyton újdonságot, eredetiséget kereső kortárs rendezéseket nem szereti. Úgy fogalmazott: - Az újabb és újabb értelmezési rétegeket bevonó rendezések a kritikusoknak valók, akik már számos alkalommal látták ugyanazt a darabot, és folyton új jelentéseket, kacifántos ötleteket keresgélnek. Aki viszont először vagy másodszor látja - és a közönség többsége ilyen -, annak csak jól elő kell adni az eredeti művet, úgy, ahogy azt megírták.

A kérdésre, hogy a film-, a színházi- vagy az operarendezésben mozog-e mostanában leginkább, úgy válaszolt:- Leginkább otthon, az ágyamban mozgok. Egy lusta nyugdíjas vagyok. Halmozom a könyveket, amiket nem olvasok, van egy DVD-gyűjteményem, amit nem nézek, és egy halom lemezem, amit nem hallgatok. Nincs konkrét hobbim.
Menzel befejezésül elmondta: ha kap egy-egy megbízást, azt jó mesteremberként, legjobb tudása szerint teljesíti.