Mezős Tamás KÖH elnök és Hunvald György VII. kerületi polgármester tavaly együtt jelentette be, hogy a Belső Erzsébetvárosban értékfeltáró kezelési terv készül, amelyet beépítenek majd az akkor készülő, szabályozási tervmódosításba. Tegnap, amikor az UNESCO-nak küldött megőrzési állapotjelentést ismertette  a KÖH elnöke a sajtóval, már nem állt ott az oldalán a polgármester. Minek is állt volna, hisz a tavaly bejelentett nagy tervük kudarcba fulladt, mivel a kerület az örökségvédelmi szabályozást különválasztotta az új szabályozási tervtől, s elfogadását a bizonytalan jövőre halasztotta. Mondván, nem akar hátrányba kerülni más belső kerületekkel szemben, akiket úgymond nem korlátoz hasonló műemlékvédelmi elvárás.

Ez az eset persze szerepel a február 1-jén elküldött világörökségi állapotjelentésben is. A tegnapi sajtótájékoztatón ismertetett rövid összefoglalóból kiderül továbbá, hogy nem valósultak meg az ICOMOS nemzetközi műemlékvédő szervezet által 2007ben Budapestre küldött Michael Polge francia urbanista főépítész kezelési javaslatai sem. Az általa javasolt változtatási tilalom életbe lépett ugyan, de mint fentebb említettük, az ezalatt elkészült szabályozási terv nem olyan lett, amilyet sokan vártak. A műemlékfelújítások kedvezményes adózásának törvénybe iktatásáról ugyan van már javaslat, konkrétan a fővárosi közgyűlés ajánlotta ezt a kormány figyelmébe, de megvalósításáról egyelőre nincs szó. A mostani állapotjelentés arról is ír viszont, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium megkezdte egy 2010. január 1-ig életbe léptetendő Világörökség Törvény kidolgozását, amely pontosan rögzítené, hogy kinek mi a feladata egy világörökségi területen.

Eredményként említik továbbá, hogy tavaly óta a világörökségi védőzónához tartozó Belső Erzsébetvárosban műemlékileg értékes épületet nem bontottak le. Szintén eredmény, hogy elkészült az 1944-45-ben fennállt gettó feltáró dokumentációja, tervezik a gettófal nyomvonalának, s még meglévő szakaszainak bemutatását.

A megőrzési állapotjelentés másik része Tokaj történelmi borvidékéről, s a hozzá tartozó 27 településről szól. Különös tekintettel arra, hogy tavaly kilenc település – leghangsúlyosabban Szerencs és Tállya – felvetette, hogy lemondana a világörökségi címről, mivel az gátolja fejlődését. Akkor ígéretet kaptak egy világörökségi hatástanulmány kidolgozására, különös tekintettel a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőműre. A tanulmány elkészült, s eredményeit – ha a helyiek még nem is – az UNESCO Világörökség Bizottsága már ismerheti a jelentésből. A tanulmány megállapítja: az erőművet ellátó szalmatermelés nem lehet kizárólag energetikai célú, hanem a gabonatermesztés melléktermékéből kell megoldani a fűtőanyagellátást – nem javasolt a tisztázatlan ökológiai hatású energiafű termesztése sem. Az erőmű kapacitását pedig kívánatos a racionális távolságban rendelkezésre álló szalmamennyiséghez igazítani. Szállítási eszközül elsősorban a vasutat javasolják. Szerencsésnek tartanák, ha az erőműépítésnek először csak az első üteme valósulna meg – s az is tájba illően –, majd öt év „monitoring” után, a leszűrt tapasztalatok alapján a második. 

A tanulmány az ipari fejlesztés lehetséges területei közt említi például a tájrehabilitációt, a kézműipart és akár a történetileg kialakult bányászatot is, továbbá idegenforgalmi fejlesztésekben, a felhagyott szőlőterületek művelésbe vonásában lát perspektívát. A hatástanulmányra épülő világörökségi jelentés végül is megállapítja: Tokajhegyalját eddig semmilyen visszafordíthatatlan, káros befolyás nem érte.