Figyelik ezeket a tekinteteket? Látják a tisztelettel vegyes félelmet, az arcokra kövült állampolgári fegyelmet, a megfellebbezhetetlen ellenőri tekintély visszatükröződését? El tudták volna képzelni idősebb olvasóink 1978 júliusában, a kép exponálásának idején, mivé lesz a világ röpke három évtized múltán? Mert manapság a napi hírekben már nem kedves, feledékeny bliccelőkről, a közösségi járműveken a lógást nemtől, kortól függetlenül inkább gyermekes csínynek, kis tétre menő fogócskának tekintő Robin Hoodokról esik szó. Sokkal gyakoribb a híradás holmi véres csatákról, megrugdosott ellenőrökről, megvert utasokról, no meg az ellenőröket is ellenőrző, a bliccelők ellen meg a törvény szigorával fellépő közterület-felügyelőkről.

Ifjabb olvasóink kedvéért el kell mondanunk: nem mindig volt ez így.

Volt idő, amikor a budapesti tömegközlekedésben szolgálatot teljesítő jegyellenőröknek legalább akkora tekintélyük volt, mint egy – akkori – rendőrnek. Hatósági személyként ők voltak az akkori ,,átkos” meghosszabbított kezének kisujján a köröm, amely még jórészt pedagógiai célzattal karmolt. S ejtett könnyen gyógyuló sebet, bár az így szerzett heg – 3 forint 50 fillér volt akkoriban a villamoson a pótdíj – azért nevelt, és még évekkel később is emlékeztetett a szocialista erkölcs szabályainak betartására. Már ha kellett. De miért ne kellett volna, hisz a pesti ember sosem vetette meg a potyát. Pláne akkor, ha az még a bújócskázás izgalmával is párosul.

Szóval a BKV ellenőrei a szocialista erkölcs őrei – talán inkább így: alacsony beosztású csőszei – voltak, a becsületre, a tisztességre, a szocialista erkölcs betartására nevelés letéteményesei. S mint ilyenek, egyben játékfilmek epizodistái, oktatófilmek főszereplői is, így pedig egyenesen dolgozó népünk elé példaképül állított hétköznapi hősök. 1962-ben Bliccelők címmel forgatott róluk propagandafilmet Bánki László a kor egy sor kiváló művésze szerepeltetésével http://www.youtube.com/watch?v=x2XwFic4_LE. 

Ebből a kilenc perces alkotásból megismerhetők a kor főbb bliccelő típusai, méghozzá máig ható érvénnyel. Hiszen a ,,feledékeny”, az ellenőrt megpillantva elmélyülten az újságjába temetkező elfoglalt, a magát egy frappáns hazugsággal szorult helyzetéből kivágni bármikor képes leleményes, akárcsak a szerelvényen űzött vadként ravaszul bujkáló máig kulcsfigurája ennek az összbudapesti játéknak, amelynek szabályai azonban időközben megszigorodtak. Ma már nem pár forintra, hanem vérre megy: van, hogy az utaséra, van, hogy az ellenőrére.

A részben a BKV által szponzorált hősi eposzban, Antal Nimród Kontroll című nagyjátékfilmjében már egyenesen rájuk íródott a cselekmény. Az egyik szereplő így fogalmazza meg benne a város velük kapcsolatos érzéseit: ,,Minket mindenki utál". A BKV akkori vezérigazgatója, Aba Botond pedig még amiatt aggódott film eleji monológjában: ,,Sokan óvtak attól, hogy a budapesti metrót átengedjük a forgatásokhoz, féltek attól, hogy a filmben lejátszódó jelenetek és szereplők rossz fényt vetnek társaságunkra.”

Vegyék úgy, hogy ez a film legutolsó utáni poénja. Hiszen hamarosan kiderült: nem a filmesektől kellett  óvni a BKV imázsát.

BKV-ellenőr