Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Kávézás közben el is döntötte János miniszter, hogy az a firkász, aki az ő hotelszámlái után kutakodott, másnap lapátra kerül. Neki ugyan semmi törvényes lehetősége nincs arra, hogy bárki firkászt kirúgasson, viszont van telefonja, megnyom néhány gombot, szól néhány szót, aztán annyi. Más kérdés, hogy ez nem az a fajta siker, aminek egy nagy formátumú történelmi személyiség örülni tud. Ahhoz kell egy projektlista meg egy jó vastag filctoll.

Fellapozza a történelmi személyiség a projektlistát, és minden fővárosi fejlesztést kihúz belőle, legelőször is a 3-as metrót, hogy Tarlóst megüsse a guta. Viszont a Hódmezővásárhely–Szeged villamosjárat marad. Hódmezővásárhely lakossága negyvenötezer fő, a projekt dokumentációja szerint tizenegy százalékuk hetenként többször is Szegedre utazik. Az napi maximum tízezer utas. A 3-as metró a BKV adatai szerint naponta hatszázhuszonegyezer utast szállít, tehát melyiket kell kihúzni?

A 3-as metrót. Tarlós ráadásul szőke. Nyilván norvég ősöktől származik a nyomorult. János miniszter, a norvégok elleni Nagy Honvédő Háború zseniális stratégája diadalról diadalra hágva küzdötte végig a nyarat. Legnagyobb győzelmét augusztus végén aratta, amikor a magyar seregek csapásaitól megroggyant norvég agresszor nemzetközi segítségért folyamodott.

Avval az eredménnyel, hogy a világ közvéleménye újfent rácsodálkozott a felcsúti rém falanszterére, megállapítván, hogy ennyire eszelős politikai alakzat nincs, sőt el se gondolható. Nincs ám a szart, dünnyögte János miniszter, szorgalmasan kopácsolva az alagútban, amely a várhatóan összeomló NER romjai alól a felszínre vezet.