De Jago nem hagyja magát, már az első percekben kilép a takarásból. Othello először bátor, becsületes és szerelmes, hibátlanul nemes jellem, aztán bogarat ültet a gaz intrikus a fülébe, és onnantól tébolyult agresszorrá válik, botladozik és őrjöng szakadatlanul, felvonásokon keresztül, amíg csak meg nem öli szegény, ártatlan Desdemonát, akkortól megint új tónus jön a végéig az összeomláshoz.

Fekete Réka és Nemcsák Károly Szigetváry Zsolt / MTI

A romlottsággal megfertezett naiv tisztaság kínlódását, ami érdekeltté kéne tegyen minket az egész ügyben, nem látjuk. Nemcsák becsületesen, de darabosan, merev váltásokkal építi fel a szerepét, mellette Desdemonda (Fekete Réka Thália) megfelelően igéző és éteri, éppen ezért súlytalan is kissé. A nagyszerű Szalma Tamásnak Jagóként egyszerűen nincsen játszótársa, mindenki a bábja csupán. Formátumos gonoszságát egyszerre fűti a sértettség és önnön elvetemültségének gyöngéden perverz imádata, ez utóbbit Szalma kicsit túlzásba is viszi, annyira örül, hogy egész estét és színpadot betöltő alakítása van. Nincs nála boldogabb Jago a földön.

Csak felesége, Emilia képes valamelyest korlátozni színpadi mindenhatóságát: Létay Dóra pontosan érti, miért kulcsfontosságú az ő látszólag apró szerepe. Desdemona halálakor magasztosul fel, ha a szegény asszonyt már nem is, de legalább a komoly veszélyben lévő jelenetet meg tudja menteni. A végén marad bennünk némi megilletődöttség, de inkább olyasféle, mintha egy gyilkossági esetről olvastunk volna bűnügyi tudósítást. Egy Jago nem csinál Shakespeare-t.

SHAKESPEARE: OTHELLO József Attila Színház