A budapesti Izraeli Kulturális Intézet szervezésében összesen nyolc filmet mutatnak be. Egy-egy alkotást többször is levetítenek, és esténként - a filmekhez kapcsolódóan - kerekasztal beszélgetéseket, előadásokat tartanak. Amosz Oz: Az álmok természete című kisfilmben például a világhírű szerző nálunk is nagy sikert aratott Szeretetről, sötétségről című családregényének legfontosabb epizódjait, a mű utóéletét ismerhetjük meg.

A programból két - általam kiválasztott - filmet emelnék ki.

Az egyik a „Híd a völgy fölött”, amelyet Tomer és Barak Heymann, izraeli rendező-testvérpár 2006-ban készített. Az 55 perces dokumentumfilm egy egyedülálló kísérletet, egy izraeli zsidó és arab gyerekek részére egyaránt létesített általános iskolát mutat be. A Haifától fél óra autóútra lévő kis arab falu és egy közeli zsidó település lakói közösen határozzák el, hogy gyerekeiket egy koedukált, héber és arab nyelvű iskolába íratják be.

A szülők és a tanárok közös célja: legalább az osztálytermekben szűnjön meg az arab-izraeli konfliktus, a két nép évszázadokra visszanyúló egymás iránti gyűlölete, ellenségeskedése. A gyerekek őszintesége, barátsága, bizalma a másik gyerek iránt, - mindezzel a rendezők azt akarják bizonyítani, hogy a megoldhatatlannak tartott konfliktus, az ősellenség-kép megszüntetésére csakis a legkisebbek gondolkodásmódjának befolyásolásán keresztül van remény.

A hiba azonban az iskolán kívüli világban van. A felnőttek világa – bármennyire is pacifista és optimista a jövőt illetően – még jó néhány generáción keresztül nem fog tudni megszabadulni a gyanakvástól, az előítéletektől, a gyűlölettől.

A másik filmnek, - amely várhatóan heves vitákat is kiválthat - már a címe is sokkoló: a „Pizza Auschwitzban” kisfilm főhőse egy Litvániából Izraelbe emigrált túlélő, aki a háború alatt gyermekként megjárta szinte az összes gettót és haláltábort, hogy évtizedek után visszatérjen szenvedéseinek színhelyére a már felnőtt gyermekeivel.

Az apa - gyermekei legnagyobb meglepetésére - azonban nem gyásszal, hanem a saját gyermekéveit visszavarázsló vidámsággal, szeretettel, humorral, sőt olykor dühös és vad fájdalommal vet számot tragikus múltjával. A film a holokauszt túlélők és a „második generáció” viszonyáról, a holokauszt miatti súlyos lelki traumák továbböröklésének, feldolgozhatatlanságának problémájáról szól.