A Monty Python nagyon régóta a humor definíciója. 1969-ben rövid jelenetekből álló tévéműsorral kezdték a működésüket, és most júliusban a londoni O2 Arénában tíz telt házas show-val búcsúztak. Már ha tényleg búcsúztak, mert korábban is mondták, hogy sosem állnak újra össze az 1989-ben elhunyt Graham Chapman nélkül, meg amúgy is öreg trotlik már. De most már talán a visszavonulás utáni bulik a legjövedelmezőbbek.

Magukból is viccet csinálnak Ralph Larmann

Ha valaki a minőségi és leleplezhetetlen humort szereti, akkor most kell hogy lépjen: a legendás formáció Reunion névre keresztelt haknija minden rajongónak kötelező. Még akkor is, ha az újra előadott kötelező klasszikusok (a Papagáj-, a Vita- és a Löncshús-jelenet, a Spanyol inkvizíció, a Whizzo minőségi vegyes desszert és a Favágó-dal) sokszor inkább bájosak, mint energikusak. A zenés betétek és a régi, a Monty Python Repülő Cirkuszának archív bejátszásai pedig (főleg a Németországban készült jelenetek) kifejezetten erősítik ezt a kontrasztot.

Ami a Monty Python tartósságát és a csapat iránti rajongást illeti, minden bizonnyal a humoruk időállósága a siker kulcsa, noha manapság már nem annyira sikk a szexszel viccelni, kevesen tudják ezt ilyen intelligensen tenni. Sőt. Inkább a frissen bedobott poénok lógnak ki, kivéve, ha magukból csinálnak viccet. Például amikor Michael Palin aludnivalóan unalmas világutazós sorozatáról emlékeztek meg, vagy ahogy John Cleese feleségeinek számát taglalják.

A Montyk kiegyensúlyozottsága szintén erősség: minden tag munkája egyenrangú összetevője volt a show-nak, csak az őrült amerikai, Terry Gilliam (aki időközben felvette a brit állampolgárságot, és visszaadta az amerikait) animációi jelentenek kakukktojást, ezekben a filmes, sokszor ismert alkotásokból ollózott ki részleteket, és előszeretettel használt viktoriánus illusztrációkat, metszeteket és fényképeket. A Gilliam-féle „szürreális mozgó kollázs” megelőzte a korát, a mai napig senki sem múlta felül. Tegyük hozzá: ők maguk sem.

A londoni O2-ben felvett utolsó előadást, a Galla Miklós magyar szövegével feliratozott, „nagyrészt élő” változatot augusztus 7-én, 9-én és 15-én Budapesten a Cinema City Aréna, a WestEnd, az Allee és a MOM Park mozi, vidéken pedig a Cinema City Debrecen, Győr, Kaposvár, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged, Székesfehérvár és Pécs multiplex mozi mutatja be. Siker esetén további előadások is várhatók.