Orcsik Rolandtól Hevesi Juditon át Sirokai Mátyásig ívelt a kínálat: a nagy kiadók több kötettel és remek rendezvényekkel várták a költészet iránt érdeklődőket. Talán a slam poetry növekvő népszerűségének, talán annak köszönhetően, hogy a kiadók próbálják új hangon megszólítani az olvasókat, de tény: a kortárs költészet trendi és divatos lett. Igaz, a csoportos megjelenésnek is vannak hátrányai: a művek hamar elsikkadhatnak.

Április 11-én, a költészet napján több ezren posztoltak verset az utcára a Gittegylet csapat Facebookon megjelent felhívására. Versek jelentek meg postaládán, utcai szemetesen, bankjegy-automatán és minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen

– Az elsikkadás nem a megjelent versesköteteket fenyegeti, hanem a kiadatlanokat: elismert költők hosszú évek óta nem jutnak kötethez. Az e-book ezt megoldaná, de még nagyon idegenkednek tőle – magyarázza Kőrizs Imre költő, kritikus. Kritikát csak nyomtatott könyvekről írnak, a kritikusok szemében a folyóiratokban vagy a neten megjelent művek mintha nem is léteznének. Pedig már ott tartunk, hogy egyik-másik lap bővebb, netes kiadását jóval többen olvassák, mint a papír változatot, és mégis a csak a honlapon megjelent írásokat – a szerkesztők és a szerzők is – sokkal kevesebbre becsülik azoknál, amelyeket ki is nyomtatnak. – A jó kiadói munka, a működő kritika és főképp a verseskötetek minősége együttesen megteremti azt az esélyt, hogy megtalálják az olvasóikat, ahogy az több fiatal szerző esetében is megtörtént – teszi hozzá Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője.

A kiemelkedés esélyét csökkenti azoknak a fórumoknak az eltűnése vagy háttérbe szorulása, amelyek korábban a kánon részeivé tették a pályakezdőket. Az internettel ugyan demokratizálódott az irodalom, de a kitűnés is problémásabb lett. Az internetes közlés egyszerre demokratikus és nivelláló hatású, ahogy azt Umberto Eco is mondta, a tudás régi fajta hierarchizá lása ott nem működik, véli Ágoston. Ugyanakkor ma is sok fiatal írni vágyó ember találja meg azokat a fórumokat, amelyek hagyománnyal rendelkeznek, mégis képesek a fiatalokra figyelmet irányítani. Nem tudható, hogyan működik majd ez évtizedek múlva, az idősebb generációk most még riadalommal látják a megszokott irodalmi mechanizmusok erodálódását.

– Az irodalomban nincs demokrácia: a jobb művek többet érnek. A jó előbb-utóbb kinehézkedi a maga helyét, a többi mindegy – hangsúlyozza Kőrizs.

A túl nagy népszerűség idején fennáll a veszély, hogy a kritikát a divat diktálta szempontok váltják fel. De talán még nem tartunk itt.

– Én mindenképpen örömmel veszem az új megszólalási formák népszerűségét. Ezek mai módon adnak hangot az olvasók tapasztalatainak vagy eszméltetik rá őket olyan dolgokra, amelyekre addig nem találtak szavakat – mondja Ágoston. Például ha valakinek „káromkodni kél kedve” amiatt, hogy mi veszi körül. A divat mindig is kísérőjelensége volt az irodalomnak a byronizmustól kezdve a Petőfi-epigonizmuson át napjainkig. A populáris kultúra kereteiben megjelenik a vágy, hogy valaki olyan mondatokat mondjon ki, amelyek a mindennapi életben megszokottnál szabadabbak.

– A költészet szerintem olyan, mint anyja, a nyelv: a divatok meg se karcolják, nem ártanak, nem használnak neki. A lírai költészet nem rendezvényeken készül, hanem magányos tevékenység, mint a körömvágás – nyugtat meg Kőrizs.

Egyébként is: vers mindig lesz. S ha egyszer mégse lenne, majd lesz helyette valami más, és akkor azt a valamit nevezik majd költészetnek.