Megkapta a francia becsületrendet, a Reader's Digest magazin szerint 1996-ban Európában ő volt az „év embere”. Budapest díszpolgárának is megválasztották, több tucat kitüntetése között találjuk a Prima Primissima díjat – hetvenötödik születésnapját ünnepli Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke.

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

1940-ben született Győrzámolyban. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, Esztergomban végezte a papi szemináriumot, egyházi szolgálatát Tát-Dorogon kezdte. 1966 és 1968 között a zugligeti Szent Család Plébánia káplánja volt, majd a budapesti Ferenciek terén lévő Alkantarai Szent Péter-templomban tevékenykedett. 1977-ben visszakerült Zugligetbe.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989 elején alakult a vezetésével. Ősszel az egész ország megismerte a nevét: a zugligeti plébánia kertje hónapokon át keletnémet menekülteknek adott szállást, összesen mintegy ötvenezer emberről gondoskodtak.

2008-ban Kozma Imre ezt írta: „Az életéhség áldozataivá váltunk. Kárvallottjai pedig a szegények. Fájdalom, de ahelyett, hogy a visszaszerzett fizikai erő, a megszerzett hatalom, az elért siker, a jóléti anyagi helyzet elégedettséget teremtene, ismételten arra ösztökél, hogy mindezek növelése érdekében másokat figyelmen kívül hagyjunk s elnyomjunk. Nevén nevezve: ez a bűn. Visszaélünk a lehetőségeinkkel és kielégíthetetlen éhségünk rabjaivá válunk, elmulasztjuk az élet szolgálatát, amit a kicsinyek, a szegények joggal várnak tőlünk.”

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg abban a nyilatkozatában is, amit most, hetvenötödik születésnapja alkalmából adott a távirati irodának. A legtöbb ember gondja-baja szerinte abból adódik, hogy nincs elegendő energiája arra az elhatározásra: ne magáért, hanem másokért éljen. Gyerekként, nagyapjától kapta a tökéletes életprogramot – „az élet arra való, hogy elajándékozzuk”.

A „harcos ateizmust” hirdető Kádár-korszakról szólva Kozma Imre felidézte: tudomásul vette a helyzetet, hogy hívő emberként másodrangú, papként pedig csak harmadrangú állampolgár lehet a hetvenes-nyolcvanas évek magyar társadalmában. Ugyanakkor azt is tudta, hogy a rendszeres, órákon át tartó kihallgatásoknak egyetlen célja a megfélemlítés. Kihallgatói erőlködését látva idővel majdhogynem mosolygott. Egyszer közölte is az őt vallató tisztekkel, hogy sajnálja őket. Hisz neki már megvannak a saját „bilincsei”, ő már megkötözte magát, „Isten rabszolgája”. Ezek a bilincsek számára kedvesek és levehetetlenek, más bilincsek pedig nem érdeklik.

A keletnémet menekültek befogadására visszaemlékezve elmondta: tudták, hogy a keletnémet hatóságok listát állítottak össze azokról, akiket majd nemzetközi bíróság elé kell állítani, de akkor, amikor jót kell tenni, az ember nem gondol az esetleges következményekre.

Kozma Imrét a zugligeti Szent Család Plébániatemplomban szentmise keretében több százan köszöntötték a születésnapján.

Vecsei Miklós, aki Kozma Imre tanítványa volt és a kezdetektől vele dolgozott a szeretetszolgálatnál, lapunk kérdésére így méltatta az ünnepeltet: „Imre atya három alapvető dolgot tanított meg. Az egyik az, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A másik mondata az volt, hogy a szeretet sok bűnt eltakar. A harmadik pedig úgy szólt, hogy kockázat nélkül nem születik élet. Amikor a szeretetszolgálat kinyitotta kapuit a keletnémet menekültek előtt, ebből a tanításból vizsgáztunk. Ennek a tanításnak az alapján növekedett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és vált a nagy nemzetközi máltai család meghatározó tagjává”.