A páratlan dokumentumokon jól felismerhető Móra legendásan szép, de olvashatatlan kézírása. Az értékes iratokat egy budapesti magánszemély ajándékozta a dél-alföldi közgyűjteménynek. Az eddig ismeretlen irodalmi forrást június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján a szegedi Fekete házban láthatja először a nagyközönség.

Az értékes iratok mindeddig az ajándékozó, Dr. Kanizsai-Nagy András édesapjának családi hagyatékában voltak. Az adományozó most viszont úgy döntött, az a legjobb, ha a Móra Ferenc nevét viselő intézménybe kerülnek a dokumentumok.

A felajánlásnak köszönhetően a szegedi múzeum Móra Ferenc egykori tanárához, Mihálovits Alajoshoz írt versének kéziratával és két eredeti levéllel gazdagodott.

Mihálovits Alajos, a kiskunfélegyházi gimnázium matematikatanára közismerten szórakozott tanár hírében állt. A családi legendárium szerint ő volt az ihletője a Móra Ferenc egyik novellájában szereplő latintanárnak, aki a szegény, de nagyon tehetséges parasztfiút – az ablakon bekiáltott jó válasz után – ölben vitte be az osztályba.

„Szíves figyelmét mélységes hálával köszöni hűséges, bár számolni nem tudó, az eredményhez mégis elérő tanítványa” – írja kedélyesen és egyben tisztelettel Móra Ferenc egykori tanárának, Mihálovitsnak.

A köszöntő versben pedig ekképpen fogalmazott a halhatatlan Móra: „Engem nagyon korán megtépdesett a tél, Hamar hulló hava fehérlik tollamon, Rám ismersz-e még öreg professzorom?”