Aztán a történelem egy kicsit másként alakult, s a tudományos bestseller szerzője sorra újraelemezte az évszázados múltú és újszülött demokráciákat, és rendre módosította túlzottan optimista nézeteit. Nem kerülték el figyelmét a magyarországi történések sem, és élesen kritizálta az elmúlt négy év politikai gyakorlatát. A hetekben Politikai rend és politikai hanyatlás címmel új, máris sok kritikát kiváltó könyvvel jelentkezett. A megfogalmazások hosszabb időre lesznek élénk tudományos és politikai viták napirendjén.

A mű erős felütéssel kezd. A kormányok egyetemlegesen inkompetensek: a francia pályaudvarok mocskosak, Spanyolországban a sztrádákon büntetlenül garázdálkodnak a banditák, a görög adók harmadát nem hajtják be, az USA-ban fegyverrel ágáló őrültek fenyegetik a közbiztonságot – s ezek után nevezzük ezen országokat „fejlett” nemzeteknek. Majd megállapítja: nincs automatikus mechanizmus, amely tiszta, modern kormányt teremt.

Fukuyama hitet tesz a liberális demokrácia mellett, s három elemét emeli ki: állam, jogrendszer és elszámoltathatóság. Azaz a központi hatalmat egy átlátható rendszeren, tehát az emberek akaratán keresztül lehet ellenőrizni. Ugyanakkor megállapítja, hogy ezek megléte még nem eredményez jó kormányt. Az egyensúly a fontos. Az USA megszállottja az ellenőrzésnek, de ma az évszázadokon át bevált fékek és ellensúlyok rendszere miatt a politikai rendszer visszatérően bénaságba manőverezi magát. Hozzátehetjük, hogy ez a bénaság azt tükrözi, hogy a nagy erők egyike sincs abban helyzetben, hogy akaratát teljes egészében érvényesítse, de még nem születtek meg a feltételek egy kompromisszumra sem.

A szerző élesen bírálja az eddigi amerikai gyakorlatot is. Amerika előbb teremtett demokráciát, mint jó államot, s ez vezetett a száz év előtti korrupciókhoz. A probléma más jelmezben ma is jelentkezik: sehol a világon nincs olyan befolyásuk a lobbistáknak, mint az USA-ban. Fukuyama megállapítja: „Az amerikai gazdaság csodás innovációk forrása, de az amerikai kormányzás aligha inspirál.” A romlás nagyobb, mint más demokratikus országokban, mert azok tudtak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, míg Amerika ragaszkodik több mint kétszáz éves alkotmányához.

Nem kétséges, hogy a mű nem fog megértésre találni azok között, akik azt hiszik, Amerika a világ utolsó reménye. Ugyanakkor arról tanúskodik, hogy megindult a gondolkodás a reformokról. Fukuyama gondolatai széles körű műhelyvitákat szülhetnek, és lehetővé tehetik, hogy majd a politikusok is előkészítsenek egy új, talán átfogóbb modernizációt, mint amit az alkotmány eddigi, a maguk idejében forradalmi módosításai vagy a polgárjogi törvények jelentettek. Nem kétséges azonban, hogy a modernizációnak hűnek kell maradnia a liberális demokrácia alaptételeihez, amelyek biztosítják, hogy a társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak érdekeit időben felismerik, és a demokrácia intézményrendszerén keresztül harmonizálják.