Hosszabb volt az aquincumi festőház, mint hitték
A „festőház” onnan kapta elvezését, hogy első feltárásakor, a 40-es években antik festéktégelyeket találtak a romjai között. Akkor kilenc helyiséget ástak ki, mindegyik freskókkal volt díszítve, legalábbis a töredékek erre utaltak. A romokat az áastás után visszatemették.
Az idei újrafeltárás vezetője, Láng Orsolya régész szerint azonban az elnevezés nem biztos, hogy fedi a valóságot, mert újabb bizonyítékot nem találtak az itteni festőiparra. A nyár folyamán feltárták az épület környezetét is. Ennek során bebizonyosodott, hogy a 2-3. századi épület nem önmagában állt, hanem egy utcára végelő hosszúház középső része volt. Sikerült megtalálni a ház utca felőli és a déli végét is. A déli oldalon gazdasági épületek maradványait találták meg, egy kis pincével. Az egykori utcára néző, északi traktusban pedig egy középfolyosós lakrészt, szintén festett falmaradványokkal, sőt korabeli stukkódarabokkal.
A helyiségekben az edénytöredékek mellett előkerült sok pénzérme, egy bronz íróvessző és egy fej nélküli kerámia Vénusz-szobrocska is, mondta el lapunknak a régésznő. Kérdésünkre, hogy az új feltárási eredmények ismeretében a teljes hosszúházat fogják-e rekonstruálni, Láng Orsolya azt válaszolta: nem, továbbra is csak az eddig „festőházként” ismert középső traktus helyreállítása a terv. A 70 méter hosszú épület többi részét visszatemették.
