Nyílt levélben fejezi ki aggodalmait az Új Színház élén bekövetkezett változásokkal kapcsolatban az Equity, a brit hivatásos előadóművészeket és a színházak kreatív munkatársait képviselő befolyásos szakszervezet. Az írást, mely tervek szerint a The Guardian pénteki számában jelenik meg nyomtatásban, olyan színházi személyiségek látták el kézjegyükkel, mint Michael Boyd, a Royal Shakespeare Company, Nicholas Hytner, a Royal National Theatre művészeti igazgatója, Michael Frayn, Arnold Wesker, David Hare – mind világhírű drámaírók –, illetve a színész Antony Sher, Imelda Staunton, Samuel West. Az aláírók közé tartozik Horthy István Sharif (Horthy Miklós unokája), Schiff András és Szirtes György költő-műfordító is.

A szakszervezetet „aggodalommal tölti el, hogy az egyik vezető budapesti színházi társulat élére szélsőjobboldali igazgatót neveztek ki”. Felszólítja a brit külügyminisztert és a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást a magyar kormányra a február 1-jén életbe lépő megbízás visszavonása érdekében. A levél Dörner Györgyöt a „roma- és melegellenes, antiszemita” Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatójaként írja le.

Az Új Színházról szólva a nyílt levél tájékoztat arról, hogy műsorán eddig magyar és külföldi darabok, klasszikusok és modernek egyaránt szerepeltek. Dörner meg akarja szüntetni az általa „degenerált, beteg liberális hegemóniának” nevezett tendenciákat, véget vet a „külföldi szemét” színpadra állításának és magyar művekre kíván koncentrálni, köztük barátja és tanácsadója, a nyíltan antiszemita, a zsidó összeesküvés-elméletet támogató Csurka István drámáira. Az aláírók attól tartanak, hogy az Új Színház élén bekövetkező váltás nem lesz az utolsó, hiszen a szélsőjobboldali csoportok a Nemzeti Színháznak is nekimentek, műsorpolitikáját „trágárnak, pornográfnak, melegnek, nemzet- és magyarellenesnek” minősítve.

A brit színházi emberek a „liberális magyar színjátszás elleni kampányt az intolerancia és demokráciaellenesség felé haladás” jelének, a „történelmi párhuzamokat pedig nyilvánvalónak és ijesztőnek” tartják.

A levél egyik aláírója Janet Suzman, aki korábban több magyar vonatkozású londoni kulturális rendezvényen is fellépett. A neves színésznő a magyarországi fejlemények nyomán visszavonta közreműködését azon az esten, melyen a nagykövetség épületében az I Lived on this Earth… (Oly korban éltem én e földön) című antológiát mutatták volna be. Az összeállítást Gömöri György irodalomtörténész, költő és műfordító és felesége szerkesztette. A kötetben a holokauszt zsidó és roma „közvetlen” áldozatain kívül tanúk, megfigyelők, illetve az üldözöttek érzelmi sérülést szenvedett leszármazottainak versei is megtalálhatók. A már előzetesen is nagy figyelmet kapott kiadvány a február végi londoni Zsidó Könyvhét keretében jelenik meg, és várhatóan bemutatására is a fesztivál színhelyén kerül sor. 

Csák János londoni magyar nagykövetet érezhetően megviselte, hogy a könyvbemutató szervezői, főszereplői lemondták a rendezvényt. Mint a Népszabadság tudósítójának fogalmazott, „vérzik a szíve”, hogy az antológia bemutatásának nem a nagykövetség ad helyet. Elmondta, hogy egész életében azon dolgozott, hogy emberként, hívő katolikusként, szakmai pályafutása és az elmúlt egy évben diplomáciai tevékenysége során is segítsen a zsidókkal és más üldözöttekkel szemben elkövetett súlyos méltánytalanságok és bűnök orvoslásában. Már csak annak tudatában is ápolja a nagy-britanniai zsidó közösséggel a kapcsolatokat – mint mondta, a kormányfővel egyetértésben –, hogy annak gyökerei sok esetben Magyarországra nyúlnak visza. Éppen az elmúlt héten hívta meg a rezidenciára vacsorára a Nagy-britanniai Zsidók Országos Tanácsának vezetőit brit politikusok és egy magyarországi rabbi társaságában.

Csák egykori könyvkiadóként, a Helikon volt tulajdonosaként is kifejezetten örült az alkalomnak, hogy a nagykövetségen indíthatják útjára a holokauszt-antológiát. Felemelő lett volna, és az emberek közötti megértést szolgálhatta volna a rendezvény, mely egy évszázadon átívelő költők hitvallásának adott volna nyilvánosságot. A nagykövet missziójának tekinti a brit–magyar hídépítést, mely most nagy fájdalmára csorbát szenvedett.