Az viszont, aki gyászol, soha nem lehet otthon. Aki elmegy, hazaviszi a halált, és itt hagyja az élőt végleg idegennek, hiszen a bátyánk, születésünk utolsó közvetlen tanúja után már csak mi jöhetünk a sorban. És innen már inkább tartozik hozzájuk az ember, az idő megszűnik a változások terepévé lenni. Már semmi sem történhet valójában.

Mohai V. Lajos Fotó: Pál Dániel

A könyvnek nincs is története, pláne „cselekménye”, valóban „lelkiállapotok felvételeit adja”, ahogy a könyvben Mirko Kovactól idézett mondat mondja, méghozzá olyan aprólékossággal, olyan sűrűséggel, ami már a költészetet közelíti a szerző egyik nagy kedvence, az érett Kosztolányi stílusában.

A lassú idegenné válás és a hazatérés előkészületei párhuzamosan zajlanak ebben a szövegben. A könyv szerint igazán, eredendően csak a gyerekkorához tartozik az ember, az alakítja látását: minden vidéket, amelyet úgy-ahogy belakunk az évtizedek alatt, az otthon formái tesznek egyáltalán érzékelhetővé. A zalai dombok segítenek megszokni a budai hegyek lábát a Krisztinavárosban, az aránylag kisvárosi élet tempója adja az élet belső ritmusát, tagolását, a hazai, őszi esők a könyv – bármilyen furcsa, de – vigasztaló melankóliáját, amely az elmúlás természetességét, szervességét ígéri. Furcsa, de mégis az átmenet – az ősz, a tavasz, a hajnal és az alkonyat, a végtelenbe nyúló késő délután rajza – üzen a világon – a könyv hite szerint – legvilágosabban valamiféle állandóságról, amelynek a kanizsai Hidegház, a városi ravatalozó a központi metaforája. Az ember nélküli, esti, őszi ég a végesség és a végtelenség találkozása, amelyből képes valamit megsejtetni ennek a könyvnek a váratlanul varázsos stílusa.

Átmeneti otthonnak megmarad még itt az emlékezés, szeptember újra felfénylő napsütése ( „ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap” – kéri a végén Kosztolányi is). Ez a könyv tehát, amely megteszi az első tétova lépéseket hazafelé. „Az ókorban minden út Rómába vitt, az én életemben minden a kanizsai Hidegházhoz vezet vissza… Sorsunk: távolodás”.

MOHAI V. LAJOS: A BÁTYÁM HAZAVITTE A HALÁLT
Prae.hu, 136 oldal