Varró Dániel lemaradt saját magáról. Úgy, hogy nem is tudott a dologról. Mármint arról, hogy a veszprémi utcazene-fesztiválon olyan zenekar is fellép, amelynek a repertoárján egy Varró-vers is szerepel. Az egyik legnépszerűbb kortárs költő nagyjából tíz perccel később korzózott el az előtt a kisszínpad előtt, ahol a megzenésített versekkel operáló Kávészünet nevű formáció éppen az E-mail című Varró-költeményt adta elő. Így aztán nem hallhatta, miként váltak a Kávészünet-dalban refrénné az alábbi sorai: „Nem kell megszólítás, se semmi cécó, / és az se baj, ha nincsen ékezet, / csak kebelembe vésődjék e négy szó, / hogy: Önnek új levele érkezett!"

Varró egyébként hűséges látogatója az utcazene-fesztiválnak. Részben a személyes érintettsége miatt - a felesége veszprémi -, másrészt azért, mert mint mondja, az egyik legizgalmasabb, legegyedibb hangulatú hazai zenei rendezvénynek tartja.

Vannak ezzel így még néhány tízezernyien. Kétségtelen, hogy a fesztiválnak számos kuriózuma akad. A kisméretű színpadok, valamint az utcazenészek közvetlensége miatt ez a fesztivál jóval meghittebb, családiasabb, egyúttal csendesebb, mint más zenei rendezvények. Az sem megszokott, hogy a többtucatnyi előadó és zenekar produkcióját ingyen lehet megtekinteni a négynapos dzsembori keretében. Igaz, ettől az évtől kezdve csak 90 százalékosan térítésmentes a fesztivál, a nyolc legnagyobb sztárt - köztük a Quimbyt, a Parov Stelar Bandet, a Brooklyn Funk Essentialst vagy a Gabint - az újonnan felállított várbeli színpadra vezényelték, és fizetőssé tették.

- Régóta terveztük ezt a lépést, amelyet most a pénzszűke tett kényszerré - mondja Muraközy Péter, az utcazene fesztivál atyja-főszervezője. - Az idén elmaradt az állami támogatás, így jegybevételből kellett pótolnunk a kiesett pénzt. Nem gondolom, hogy anyagi romlásba döntöttük volna a nézőket, akiknek 2000 forintot kellett fizetniük a négynapos bérletért.

A fesztivál törzsközönsége mégis felhördült a hír hallatán, sokan azt jósolták, hogy a fizetős koncertekre be sem mennek a nézők, inkább a továbbra is ingyenes színpadok körül lebzselnek majd. Aztán kiderült, hogy nem a pénz a probléma, hanem az, hogy a Szentháromság téri szeparált színpad előtt legfeljebb háromezer néző fér el, így limitálni kellett az eladható jegyek számát. Arra Muraközy sem számított, hogy már az első fizetős koncerten telt ház lesz, és a Quimby fellépése alatt le kell húzni a rolót. Arra meg végképp nem, hogy őrjöngő Parov Stelar-rajongók átkozzák majd őt, amiért nem tudtak bejutni a kedvencük koncertjére.

Akik viszont nem fanatikus hívei egyetlen bandának sem, remekül érezhették magukat az elmúlt napokban. Az utcazene-fesztivál struktúrája évek óta változatlan: a délután a versenyzőké (ők ingyen muzsikálnak), az este a már befutott külföldi utcazenekaroké, valamint a hazai és nemzetközi sztároké (akik persze gázsiért lépnek fel). Az idén 236 magyar előadó és alkalmi formáció nevezett be az utcazenészek versenyére, közülük az előzsűri húsz produkciót választott ki.

A versenyzők naponta egyórás bemutatkozási lehetőséget kapnak, forgószínpadszerűen váltják egymást a Veszprém belvárosában felállított dobogókon. Akinek ennyi játéklehetőség kevés, ezekben a napokban a városban bárhol előveheti a hangszerét, leülhet a járdára, kiteheti a kalapját, és addig muzsikálhat, ameddig csak akar.

Muraközy Péter szerint évről évre emelkedik a színvonal. Korábban gyakran előfordult, hogy amatőr zenekarok a fesztivál kedvéért áthangszerelték magukat akusztikussá, de a muzsikájukkal valójában sosem kalapoztak a közterületeken. Az idei mezőnyben többségben vannak azok a fiatalok, akik rendszeresen gyakorolják is az utcazenélést.

Az utcazene-fesztiválon gyakorlatilag mindenféle műfaj - blues, rock and roll, dzsessz-folk, reggae, ska, country - előfordul. Sőt, az utcazenészek olyan hangzatos új műfajokat is kreáltak - mint például az évszakdicsérő örömzene, a lírai herbarock, az álnépdal, az alternatív presszórock - amelyekről valójában csak ők tudják, hogy mit is jelentenek.

A versenyzők a dicsőségen túl a kétszer 500 ezer forintos fődíjért is megküzdenek. Az egyik félmilliót az az előadó kapja, akire a nézők SMS-ben a legtöbb szavazatot adják le, a másik 500 ezer a szakmai zsűri által legjobbnak tartott utcazenésznek jár. Korábban már előfordult, hogy a közönség és a szakma ugyanannak az előadónak a kalapjába csúsztatta a jutalmat.

- Nagyon sok szempontra figyelek, de valójában az alapján döntök majd, hogy előadóként ki tette rám a legerősebb hatást - mondja Varga Zsuzsa énekes, az egykori Vénusz zenekar frontembere, a szakmai zsűri egyik tagja, akit korzózás közben állítottunk meg. Szerinte a zenei tudást, a virtuozitást, a tiszta éneklést is felülírja, ha valaki képes „sugározni" a színpadról. A zsűrizést is ehhez igazítja: körbejárja az egyes helyszíneket, és ahol valami izgalmasat lát, ott elidőzik. Csak arra kell figyelnie, hogy a négy nap alatt az összes versenyző produkciójába belepillantson.

Az utcazenészek közül a szólisták a legbátrabbak, ők általában az egy szál gitárjukba kapaszkodva játszanak. Közülük való a 24 éves győri Járai Márk is, aki fogorvosnak tanul a pécsi egyetemen. Korábban több alkalmi zenekarban is megfordult, de jobban szeret egyedül a közönség elé állni. Leginkább lírai számokat játszik, főként kedvenc előadójától, a skót-olasz gitáros énekestől, Paolo Nutinitől választ számokat.

- Vannak, akik túl érzelmesnek, vagy egyenesen nyálasnak tartják ezt a zenét, de én szeretem, és a lányoknak is bejön - mosolyog Márk.
- Az utcazenéléssel valóban lehet csajozni?
- Hát erősen. Nem ezért játszom persze, de az tény, hogyha kiülök az egyetemi parkba a gitárommal, nem sokáig maradok magányos. És ilyenkor persze főleg lányok gyűlnek az ember köré.