A 19. század első felében hazánkban sem akadémia, sem kortárs kiállítás, sőt, még képgyűjtemény sem létezett, és a tanult művészek száma is nagyon alacsony volt. Nagy bátorság kellett tehát az első magyarországi kortárs képzőművészeti kiállítás megrendezéséhez 1840 májusában. Az első tárlat több mint 300 belföldi és külföldi képet mutatott be, és igazi szenzáció volt, mivel hasonló rendezvényt a magyar publikum addig még soha nem látott: kortárs képzőművészeti tárlat korábban gyakorlatilag nem létezett magyar földön.

Zichy Mihály: Mentőcsónak (1847) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A tárlatot a Pesti Műegylet nevű civil társulás rendezte, amely 1839-ben alakult meg a magyar művészeti élet fejlődése és a közönség ízlésének pallérozása céljából. Az egyesületet néhány elkötelezett hazafi alapította, és igen hamar sikeressé vált: mint egyetlen képzőművészeti intézményünk, megszervezte az addig nem működő művészeti életet az akkori Pest-Budán.

A sikeres első rendezvény után a Pesti Műegylet negyedszázadon át (a reformkorban évente, majd 1853-tól havonta) mutatta be tárlatait, amelyek ekkoriban a magyar művészet kizárólagos fórumaiként működtek. A kiállított művekből – mind belföldi, mind külföldi művészektől – múzeumokban és magángyűjtőknél szétszóródva számos darab maradt fenn, ezek a magyar művészet máig legismertebb, legtiszteltebb darabjai, a nemzeti romantika főművei.

A 2016. május 13. és augusztus 7. között a Várkert Bazár Testőrpalotájában megrendezésre kerülő tárlat több főművet – és mellettük néhány érdekes kommersz darabot – mutat be a közönségnek. Ezen festmények (köztük Zichy Mihály Mentőcsónakja vagy Madarász Viktor Hunyadi László siratása című alkotása) java része ma is közgyűjteményeink fontos, alapvető anyagát képezi, mivel ezek az egyesület, a magántulajdonosok és a különféle civil társulások jóvoltából többnyire már közvetlenül a bemutatásuk után a Nemzeti Múzeumba kerültek. A kiállításokat katalógusok és évkönyvek is kísérték, amelyek korabeli reklámként is szolgáltak.