Rendszeres nézője vagyok az ATV Újságíróklub című műsorának, és amikor a képernyőn megpillantom Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Dési Jánost és Mészáros Tamást, mindig az jut az eszembe, hogy hiányzik közülük egy nő. Vagy kettő. Egy vagy két okos, csinos és feltehetően szemüveges újságírónő - neveket nem mondok. Aztán a műsor közben lassan le is beszélem magamat a saját elvárásaimról, mert rájövök: megszoktam már ezt a négy embert így együtt, rendben van, maradjanak.

Avar Jánosban az a jó, hogy nem is kell neki összevitatkoznia senkivel, saját magát is úgy föl tudja idegesíteni egy-egy Orbán-ellenes kirohanással, hogy belevörösödik a feje, s a süppedősen kényelmes, fekete bőrfotel karján ilyenkor még gyorsabban zongorázik az ujjaival. A minap lehalkítottam a televízió hangját, föltettem a cd-játszóra a Goldberg-variációkat, s közben Avart néztem, ahogy idegesen veri a fotelen a billentyűzetet - jobb volt, mint a nagy Glenn Gould.

A műsorban Bolgár György tűnik a legjobbnak a nyilvános beszéd műfajában - nemhiába, évtizedes rádiós múltja van -, ráadásul képes olyan dramatikusan halkan közölni egy-egy sokkolónak szánt tényt, adatot vagy számsort, hogy az emberben megáll az ütő. Az indulatai nem ragadják el, mint Avart - de attól tartok, hogy ettől még nem lesz rokonszenvesebb a sajátjától eltérő véleményeket üvöltve elutasító jobboldali nézők számára.

A műsorvezető Dési János nem az a zsarnoki tévés típus, aki örökké beléfojtja másokba a szót, de azért sikeresen kézben tartja a gyeplőt, s nem hagyja elúszni a műsoridőt. Jókat kérdez és jókor vált témát, nem tolakszik előre, de nem is marad láthatatlan.

Mészáros Tamás a műsorban a Bölcs Bagoly Főnök, aki folyton felismer, megállapít, elemez, összegez, konkludál és mérlegel. Néha az az érzésem, hogy olykor csak a vicc kedvéért kontrapunktol: csak azért mond ellen a többieknek, hogy ő maga közben jobban szórakozzon.

Biztosan érzi az olvasó, hogy ennyi dicséret után dramaturgiai fordulat következik.

Jól érzi.

Nekem az a bajom az Újságíróklubbal, amiről e műsor készítői egyébként nem tehetnek: a közeg. Ma Magyarországon a médiafogyasztó tömeg csak azokat hallja meg, s csak azokra hallgat, akik fröcsögnek, vagdalkoznak, gazembereznek, rágalmaznak és becsületet sértenek.

Ezzel szemben az ATV stúdiójában hétről-hétre ott ülnek ezek az emberek, elmondják a maguk véleményét a maguk modorában, azaz nem fröcsögnek, nem vagdalkoznak, nem gazembereznek, nem rágalmaznak és nem sértenek becsületet - s mintha csak a falnak beszélnének.

Kikhez jut el a hangjuk? Ki okul abból, amit mondanak? A durva és kíméletlen, ostoba médiaközeg teszi, hogy az Újságíróklub a vérszaghoz szoktatott néző számára színtelennek és szagtalannak tűnik - pedig nem az. Ha egy másik televízióban hasonló véleményműsort nézek, akkor a sok ökörségtől agylobot kapok, ha meg az Újságíróklubra kapcsolok, idővel azon veszem észre magam, hogy ásítozom. De nem azért, mert a műsor érdektelen. Hanem azért, mert a stílusa normális, józan, visszafogott - igen, én ilyen unalmas országban szeretnék élni.

Hiszek egy hazában - egy ásítozó Magyarországban!