Plautus három vígjátékából készült musical valamikor a hatvanas években. Szép hosszú címe volt: Funny Thing Happened on the Way to the Forum. Szövegét Burt Shavelove és Larry Gelbert írta, zenéjét Stephen Sondheim szerezte. Marosvásárhelyen Hallottátok, mi esett meg útban a Fórum felé?! címmel mutatták be néhány éve. Kaposváron már 1975-ben játszották Szőke István rendezésében, Ungvári Tamás és G. Dénes György szövegével. Ott Őrület vagy más – mi történt a Fórumon? volt a címe. Kár, hogy nem láttam. Most a Tháliában Hamvai Kornél új fordításában mutatták be Félúton a Fórum felé címmel.

Úgy kezdődik, hogy Vida Péter meglehetősen hosszú dalos-táncos jelenetben ígérget rengeteg nevetést, tragédiát csak holnapra. Aztán úgy végződik, hogy tényleg elég sokat nevetünk, a tragédia ígérete is visszatér egy poén erejéig, de ez elsikkad. Hogy közben mi történik, azt nem lenne könnyű elmesélni. Addig minden világos, hogy egy idős házaspár vidékre indul, otthon maradó fiacskájuk pedig rástartolna a szemben lévő bordélyház friss árujára.

A rutinos Szombathy Gyula Kallos Bea / MTI

A leányka ugyan még szűz, de nemcsak nagy ambícióval készül a kurtizáni pályára, hanem már el is van adva a hetvenkedő katonának. Ezt a helyzetet használja ki a furfangos rabszolga, akit korábban Pseudolusnak, azaz hazudozónak hívtak, ám neve itt Servulusra (ifjú rabszolga) egyszerűsödik. Felszabadítása fejében segítséget ajánl a szerelmes ifjúnak. A hazudós harcra indul a hetvenkedő ellen. A bordély tulajdonosának azt hazudja, hogy a lány pestises, majd hogy halottnak nézzék, altatót adna neki, mint Lőrinc barát Júliának, csakhogy a lány vallási okokra hivatkozva nem hajlandó meginni a bort, amiben be kellene vennie a szert. Helyette hullát a hullarablótól szerezne a fáradhatatlan intrikus, csakhogy az meg meghal, és még a hulláját is elrabolják. És így tovább szinte követhetetlenül. Aki nehezményezné, hogy elköpöm a poénokat, az megnyugodhat, van még több is. Jobban szeretem az őrületbe feszes logikával kergető bohózatokat, de ennek a tömény blődségnek sem lehet ellenállni. Réthly Attila rendező mindent megtesz azért, hogy lehengereljen. A tempó egyre fokozódik, a szünet után már szinte csak burleszkbe illő rohangálás folyik.

A Cziegler Balázs tervezte római terecske hol kitágul, hol összemegy, ennek nem tudok értelmet tulajdonítani. Kár, hogy elég gyakran énekelnek, ha már egyszer musical, ám a legkevesebbet Molnár Piroska, az egyetlen, akinek igazi énekhangja is lenne a játszók közül. De annak, ami a hangszóróból kijön, talán mindegy is, hogy mi megy bele. Mindenesetre nem ártana, ha a dalszövegeket feliratoznák. A bevezető strófákban ugyanis mintha szellemességet is emlegettek volna, és ami néha átszűrődik az általános ricsajon, olykor sejtet is némi szöveghumort, de legalábbis alliterációáradatot.

A veszett tempót Vida Péter diktálja a hazudós szolga szerepében, ő az egyik legjobb ripacs manapság színpadainkon. Később versenyre kel vele a hetvenkedőt alakító Szabó Győző is. Molnár Piroska és Szombathy Gyula rutinosan, Domokos Zsolt friss tehetséggel gondoskodik árnyaltabb színekről. Tamási Zoltán és Pindroch Csaba fanyar, kesernyés humorral szolgál.

Ja és boldog vég is van. Aki nem akarja előre tudni a módját, az jól teszi, ha elkerüli mostanában Moliere A fösvény című darabját.

SONDHEIM SHAVELOVE GELBART: FÉLÚTON A FÓRUM FELÉ Thália Színház