Hazatér a nagyváradi „időkapszula”
A visszaérkezés kapcsán egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, melyen dr. Boka László tudományos igazgató és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor (az OSZK képviseletében), illetve Bíró Rozália alpolgármester asszony és Nagy Béla színháztörténész vesznek részt.
Tavaly augusztus végén került az Országos Széchényi Könyvtárba az az „időkapszula” (zárkő), amelyre egy héttel korábban a felújítás alatt álló Nagyváradi Állami Színház előcsarnokában bukkantak. Hasonlót ma is használnak alapkőletételkor, a jövő századoknak szóló üzenetet helyezve el benne. Legutóbb ilyen került a kolozsvári Mátyás-szoborba is.
1900. október 15-én díszelőadást megelőzően a városházán tartott Díszközgyűlés úgy határozott, hogy ún. „Zárkövet” helyeznek el az események megörökítésére. Az ünnepélyes aktus az akkor már több mint 100 éves múltra visszatekintő nagyváradi színjátszás első kőszínházának megnyitását ünnepelte. A tervező cég, a neves Fellner és Helmer, mely a teljes Monarchia területén patinás épületeket tervezett – példaképpen: Budapesti Népszínház (valamikori Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren), Szegedi Nemzeti Színház, Budapesti Operettszínház, Vígszínház) – a nagyváradi Rimanóczy Kálmán személyében remek építtetőre lelt. Az épület alig több, mint egy év alatt készült el!
A kapszulát nem alapkőletételkor helyezték el, hanem az épület átadásának napján, a nyitóelőadást megelőzően, fényes ünnepély keretében. Az is érdekesség, mint időközben kiderült, hogy a benne lévő Díszoklevelet csak bő egy hónappal a Zárkő elhelyezése után, 1900. november 27-én utólag helyezték el. (Valószínűleg akkorra készült el a kézzel írott pergamen!)
A lelet 110 éves iratokat tartalmazott, melyek halaszthatatlan restaurálásra szorultak. Korszerű technológia hiányában gyors és körültekintő mentőakcióra volt szükség. Az OSZK a magyar írott örökség őrzőhelyeként is, felelősséggel tett eleget Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármester-asszonya sürgős kérésének, s Boka László tudományos igazgató révén, illetve Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor segítségével vállalta a dokumentumok Budapestre szállítását és helyreállítását. Az Országos Széchényi Könyvtárban azonnal megkezdődött az állapotfelmérés és a konzerválás.
A magyar szellemi élet egy fontos kordokumentumáról lévén szó, az OSZK vállalta a munkát, annál is inkább, mert Színháztörténeti Tára révén szerette volna magyarországi kutathatóságát is biztosítani! A restaurálás viszonylag gyorsan elkészült, de az Országos Széchényi Könyvtár egy nemesmásolatot is készített, ez újabb időt igényelt. A nehezen olvashatóvá halványult kézírást első körben vegyi eljárással próbálták újra megerősíteni, de a rossz állapotú papírkörnyezet ezt nem tette lehetővé. Végül digitális módszerekhez kellett folyamodni.
