Búcsúzzunk el a témától, Daróczi Dávid halálától, mondja Ómolnár Miklós, és mi ezt kifejezetten szeretnénk is. Nemcsak azért, mert mit lehet még ezen a tragikus eseményen elemezni, hanem azért is, mert az addig eltelt nyolc percben Daróczi Dávid haláláról körülbelül szó sem esett: alkalmilag Havas Henrik mesélgette műsorvezetőtársának az ő saját depressziójának történetét, mi volt a baja, tünetmentes-e már stb. Ómolnár persze érzi, hogy Havas sajnálatos, ellenben az adott kérdéshez kevéssé kapcsolódó története nem maradhat csúcspont nélkül, így hát azzal fordul ősz kollégájához: „Eljutottál odáig, hogy eldobd magadtól az életed?"

Oda van ez téve.

Bulvárműsort nézünk, abból is a legjobb fajtát, legalábbis a felkonf. „Magyarország első igazi bulvárshow-jaként" hirdeti a StoryTV4 Esti sztori című műsorát, amely csak elsőre tetszik kicsit dilettánsnak, mert másodjára kimondottan az. Hajdú Péter, ugye, evakuált a TV2-höz, vagyis kellett valami pótparádé a hoppon maradt csatornának, hogy visszacsábítsa nézőit a frizbis barát által fölfuttatott vasárnap esti sávba. Miki és Henrik zseniális lesz, tapsoltak a brénsztormingon a potentátok, s miközben kihúzták a párost a szemközti iroda fiókjából, még a stúdióbelsőt és a főcímet is jól lekoppintották.

Az intróban Ómolnár inget igazít, Havas meg olyan karmozdulatot tesz, mint egy részeg bűvész, akinek véletlenül sikerült a nyulas-cilinderes mutatványa. Már ettől is atyaégeket hallatunk, a témaföldolgozásoktól meg pláne; szegény Daróczi halála kabaréjelenetté lényegül át, nem csupán a Havas-önmonológ, hanem az olyasféle mondatok miatt is, amilyeneket a bájos Bódi Margó búg vendégként a mikrofonba: „Megmondom őszintén, büszkék voltunk rá."

Olyan ez a műsor, mint egy végtelenített Story, a sztármagazin-cikkfolyam a maga felszínességével, talmi titkaival, féligazságaival, fura vízióival, apró csúsztatásaival, súlyos tévedéseivel. Úgy általában: sejtette-e a nyugdíjas zöldséges a mindig tiszta kardigánban vásárló szomszéd hírességről, hogy mosolya mögött dráma lakozik, mert nyolcévesen egy búcsúban elfújta a vattacukrát a szél?

Ettől még - pontosabban: éppen ezért - Ómolnár a helyén van, a fölvizezett drámát igyekszik a nagy, lezáró kérdések felé tolni; mit válaszol Mary Zsuzsi Klapka György vádjaira, sejtelmeskedik a műsorvezető a kamerába, s attól tartunk, hiszi is, hogy az énekesnő meg a vállalkozó Big Brotherbe gyúrt Győzike-showja (egy telken, két lakrészen szívja egymás vérét marketingszempontok alapján) dráma a javából.

Viszont Ómolnár legalább magyar mondatokban beszél, fokozásainál és közhelyeinél („Gyuri bácsi, ha nem lennél, ki kéne találni") a hangsúlyokra is figyel, szemben Havassal, aki obsitot kapott médiabohócként mesél magáról összevissza, a blogját reklámozza és makog: „Ez, ez, ez, ez, ez, ez nagyon erős szorítás volt"; „Akkor, akkor, akkor, akkor, akkor ez..."; „Ez egy, ez egy, ez egy, ez egy, ez egy szappanopera!" A mélypont akkor jön el, amikor Havas ideges lesz, s nekiesik Erőss Zsolt szerencsétlenül járt hegymászónak, merthogy miért kell hegyet mászni. Az ember csak néz, ám az interjú végén megoldásra lel: Havas azért utálja a hegymászókat, mert a kis Henrik egyszer a szüleivel elment sárkányrepülőket nézegetni, ám elcsatangolt, és fennakadt egy sziklafalon.

Itt már Freud sem segít.