Hau, a felolvasó százmilliós sírköve
Ez a budapesti egyiptomi kollekció mindeddig legdrágább vásárlása. Ma már a kő még többet ér, sikerült ugyanis azonosítani a lelőhelyét, ez a „hozzáadott érték” pedig jelentősen emeli az ázsióját.
Az eredetre a múzeum egyik munkatársa, Gaboda Péter jött rá. A feliratban ugyanis megtalálható a sír tulajdonosának neve: a kő Haunefernek, vagy rövidbb formájában Haunak, az óbirodalom vége felé, i. e. 2200 körül élt felolvasópapnak állít emléket. Dél-Szakkarában pedig épp most kutatnak a franciák egy temetőkörzetet, többek közt épp egy Haunefernek tulajdonított korabeli sírt is, melynek bejárata fölül hiányzik ugyan a feliratos kő, de belsejében található egy másik szöveg, amely alapján a sír azonosítható. Ennek egyik előzetes publikációját találta meg a neten Gaboda Péter, s így jött rá az összefüggésre.
A kapcsolat igazolódni is látszik, hisz a sírban talált szöveg nagyon hasonlít a most Budapestre került kő feliratához, tudtuk meg a francia régészcsoport vezetőjétől, Vasil Dobrevtől, aki az egyiptomi gyűjtemény újranyitása alkalmából eljött a Szépművészetibe. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy a sír bejárata fölötti eltűnt felirat helye is megfelel a Magyarország által megvásárolt kő méreteinek. Mint elmondta, Hau nem volt nagyon magas rangú pap, amire például abból is lehet következtetni, hogy szóban forgó sírfeliratát is három kőtáblából állították össze. Sőt volt egy negyedik része is, amely eltűnt.
„Kiváló felolvasópap vagyok, aki ismeri a varázsszövegeket. Ismerem az összes hatékony varázslatot, amely hasznos az ember számára a temetőben. Bárki, aki elmozdítja vagy lerombolja a köveket vagy téglákat ebben a sírban, perre megyek azzal a nagy isten bírósága előtt, és elveszejtik emiatt” – szól a felirat egyik részlete. Ettől a fenyegetéstől azonban nem nagyon tarthattak, vagy talán nem is értették azok, akik valamikor a XIX. század végén vagy a XX. század elején mégiscsak elmozdították a feliratos követ, mely aztán európai gyűjtőkhöz került. A kitétel szokványos fordulat a sírfeliratokon, tudtuk meg Liptay Évától, az egyiptomi gyűjtemény vezetőjétől, az újjáalakított kiállítás rendezőjétől. Az egyiptológus más érdekességekre is felhívja a figyelmet. Említettük például, hogy a kőhöz tartozhatott egy negyedik részlet is, amely elveszett. Ez a tábla jobb széle volt, s a feliratok elrendezésének tradícióiból arra lehet következtetni, hogy ezen a részleten egy éppen olyan, ülő papfigura lehetett, mint amilyen a tábla bal szélén most is látható, s nyilvánvalóan Haut személyesíti meg. Tehát két ülő figura fogta közre a szöveget: mely szintén két részből áll, középen egy függőleges tengellyel elválasztva a két szövegrész. Jól látszik ez a hieroglif figurák elhelyezkedéséből is, hisz az állatjelek fejjel mindig arra fordulnak, amerről a sor kezdődik, jelen esetben a középtengely felé. A vésetekben még több mint négyezer év múltán is láthatóak a vörös és kék festékmaradványok: egykor a vörös és kék jelek szinte ragyoghattak a fehér mészkövön. A szöveg első része lényegében áldás, a második fele pedig intés az élők számára. Hauról, azon kívül, hogy jól ismerte a varázslatokat, az is kiderül, hogy szép öregkort ért meg.
A kőemlék idén tűnt fel a maastrichti régiségvásáron, mondja lapunknak Baán László, a Szépművészeti igazgatója, s mivel az egyiptomi óbirodalom korából csak kisebb töredékeink, fragmentumaink vannak, ez a 46x220 cm-es, impozáns relief felkeltette a múzeum érdeklődését. Amikor a londoni műkereskedővel elkezdték a tárgyalásokat az esetleges megvásárlásáról, még nem ismerték az eredetét, ára pedig jóval magasabb volt, mint amennyiért végül is sikerült megszerezni. Körülbelül húsz százalékot sikerült lealkudni, mondja az igazgató, de hozzáteszi: vásárlások esetén a múzeumok mindig élveznek egy kis kedvezményt. Természetesen nekik nincs százmilliós vásárlási keretük. A vételárat a rendkívüli kormányzati tartalékból kapták meg, azon a kétszázmillión felül, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti felújítására fordíthattak. Egyebek mellett ebből rendezhették újra, s nyithatták meg a 2009-es bezárás után ismét az egyiptomi anyagukat. Jelentősebb vásárlásokra egyébként korábban is kaptak állami segítséget, 2006-ban mintegy 75 millióból fejleszthették az antik gyűjteményt (ebből vásároltak például akkor egy etrusztk sztélét), 2007-ben pedig tízmilliós támogatásból szereztek meg egy egyiptomi csont varázspálcát.
Az újjászervezett kiállítás egyébként három egységben, három nagyobb teremben mutatja be a múzeum félezres darabszámú egyiptomi kollekcióját. Ez az ókori egyiptomiak hármas felosztású világképének megfelelően az élők, az istenek és a holtak világára osztva csoportosítja a tárgyakat, rendkívül praktikusan és jól érthetően.
A kiállítás megnyitóján a donátor szerepében felszólaló Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár meglepő felkészültséggel, lendületes beszédben méltatta az egyiptomi gyűjteményt, s annak egyik megalapozóját, a XX. század elején élt Back Fülöpöt, aki saját pénzén támogatta a magyar egyiptomi kutatásokat. Némi uzsorásozást is megengedve magának, példaként állította a jelenkor mecénásai elé: "a mai kor oligarcháinak, uzsorásainak megvan a maguk kötelessége, hogy bűneiket jóvátéve vagyonuk egy részét donáció, mecenatúra formájában a haza javára fordítsák" – mondotta. Egyúttal megjegyezte, a Szépművészetiben az utóbbi időben a minőség forradalma zajlott le, s a jövőben a kormány támogatni fogja azt a múzeumpolitikát, amely a középszerűség helyett a nagyvonalúságot képviseli.
