Hatszáz perc zene a rasszizmus ellen
Fura ez a nulladik nap, akárcsak a mínusz egyedik. Nyilván a tematikus napok miatt szeparálták a Tankcsapda 20. szülinapját (mínusz 1.) és a Zene a Rasszizmus Ellen című rendezvényt (nulladik) a „normál”-programtól. De az üzleti megfontoláson kívül (a hetijegyek közül csak az ottalvósak érvényesek erre) nem nagyon látom, miért ne kezdődhetne ezzel a fesztivál.
A hetvenes-nyolcvanas évek Rock Against Racism (Rock a rasszizmus ellen) mozgalma az ezredfordulón Love Music Hate Racism (Szeresd a zenét, gyűlöld a rasszizmust) néven újjászületett. Legutóbb az EP-választáson, május 30-án szervezett toleranciát nyomatékosító koncertet az északnyugat-angliai Stoke in Trentben.
Nyilván Magyarországon is elkél az efféle demonstráció, ezért fogott össze a fent említett két szervezettel - a brit nagykövetség segítségével – a Sziget fesztivál.
Nagyjából az LGT barátainak nyolc órakor kezdődő részére formálódott tetemes tömeg a Nagyszínpad előtt. Korábban inkább az almazöld pólókért, és a csepergő esőben az összehajtható esőkabátokért állt sor a színpad melletti ZARE-pultnál. De a fesztiválozók javára írjuk, hogy mikor már csak kitűző és gumikarkötő maradt, akkor is lelkesen csatlakoztak a kampányhoz. Igaz, a pult melletti fehér táblára két olyan felirat is került, amelyet ki kellett satírozniuk a szervezőknek, de a zenerajongók többsége a toleranciáról, a békéről, a szeretetről hagyta meg gondolatait.
Volt, aki megkérdőjelezte Nagy Feró szereplését a ZARE-n, de a Beatrice énekese erre interjúkban úgy reagált: ő zenész, nem rasszista. A Sziget színpadán a magyarokat ért megkülönböztetésre hívta fel a figyelmet; az Utálom az egész XX. századot és az Azok a boldog szép napok című dalokat a délvidéki Bakos Árpáddal, a felvidéki Agócs Gergővel, valamint Balogh Mártonnal adta elő.
A zenekari átállások között a műsorvezető Novák Péter olvasta fel például az emberi jogok 1948-as egyetemes nyilatkozatát, a kivetítőn pedig nemzetközi sztárok - többek között Suzanne Vega és az Earth, Wind and Fire - videó-üzenetei futottak. A színpadról lejövő zenészek az év tortájának szeletével pótolhatták a leadott kalóriákat.
A Világzenei színpad szintén csatlakozott a kezdeményezéshez. Ők nemcsak a rasszizmus ellen tiltakoztak, hanem a Magyar Jazz Napját is ünnepelték. A színpadon olyan együttesek váltották egymást, mint a KLB (Kaltenecker-Lukács-Borlai), László Attila és barátai, a Budapest Jazz Orchestra, a Babos Project Special, valamint egy unikum, a ritkán összeálló csapat, a Miles From India. A dzsessz ünneplését este tizenegytől a Budapest Jazz Club színpadán folytatják. Ahogy a nagyszínpadi koncertek is tizenegy után átkerülnek egy kisebb, kevésbé hangos terepre.
A rasszizmus ellen olyan rockzenészek közül zenészek vállaltak két-három számos fellépést (az eddig nem említetteken kívül), mint például az Anima Sound System, a Quimby, Balázs Fecó és a Korál, a Bikini, a Zanzibár, Rúzsa Magdi, a KFT, a Kispál és a Borz, Geszti Péter, Charlie és Bródy János. A ZARE-t az erre az alkalomra összejött angol csapat, a Love Music Hate Racism zárja.
Bródy János, Jamie Winchester és Prieger Zsolt véleményét a rasszizmusról és a rendezvényről itt olvashatja.
