Kisorsolják ugyan az idei Final Four elődöntőjét, de az esemény csúcspontja alighanem a női Bajnokok Ligája győztesének járó új trófea bemutatása lesz. Ezt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatói, Ádám Krisztián és Sipos Balázs tervezte meg, és a szoros határidő miatt még ma is dolgoztak rajta.

A Európai és a Magyar Kézilabda Szövetség 2014 végén kereste meg a MOME-t, hogy a májusban Budapesten megrendezendő esemény alkalmából új serleget szeretnének. A női kézilabdában ez a legjelentősebb európai kupasorozat, amelyet minden évben az EHF ír ki, 2015-2016-re budapesti helyszínnel – nem mellesleg tavaly szintén Budapesten a Győri Audi ETO KC nyert. (Üröm az örömben, hogy már tudjuk, a Győr idén biztosan nem lesz ott a legjobb négy között...)

A rövid határidőre és a feladat nagyságára tekintettel a MOME meghívásos pályázatot írt ki, amelyre hat gyakorlott tervezőt-csapatot, a MOME egykori hallgatóit, oktatóit hívta meg. A párosok között Gelley Kristóf és Mátyás Zoltán három különböző verziót is bemutatott, Juhász Ádám a labda és a hagyományos kupa formáját próbálta kombinálni, ahogy Káldi Gergő és Koller Júlia párosa is a csapatjáték és labda dinamikáját akarta megjeleníteni.

Pataki Dávid alapmotívuma a csavarodó labda volt, a Szilos András – Imrei Boglárka kettős egy lendületes vonalvezetéssel a kupa tradicionális formájának megújítására törekedett.

De a nyertes végül Sipos Balázs és Ádám Krisztián terve lett: a zsűri szerint talán ez szakított a legsikeresebben a bevett trófea- és serlegsablonokkal. Ők a kézilabdát jellemző gyors ritmusváltásokat, passzokat és átlövéseket próbálták egy háromdimenziós tárgyba átültetni – győztes tervükről Michael Wiederer, az Európai Kézilabda Szövetség főtitkára mindenesetre azt mondta, szerinte az egyszerre friss, dinamikus és izgalmas.

Az előző trófea 21 éven át szolgált, az új felső része pedig vörösrézből készült, az alsó a DuPont által kifejlesztett nagy szilárdságú Corianból, ami egy praktikus, mégis rendkívül szilárd felületű anyag. A megrendelő kívánságának megfelelően a trófea nagyjából egyméteres (80 centiméternél nem lehetett kisebb, 110 centinél viszont nem lehetett magasabb), a felső súlyhatár pedig 10 kilogramm volt. Arra is gondolni kellett, hogy stabilan álljon, de azért mozgatni is lehessen – és persze a híres-hírhedt kupaleejtésekre.

A trófea elkészítésére ugyan csak ketten kaptak megbízást, de a hajrában egyre több iparművész barát igyekezett besegíteni, hiszen az egész elkészítésére (tervezésre, megformázásra, kiöntésre, összeszerelésre és a végső finomításokra) összesen egy hónap állt rendelkezésre.

És hogy képes-e egy kupa tükrözni azt, ami a kézilabdában a legszebb és legdrámaibb? Az új alkotás mindenesetre minden, csak nem egy serleg: a kézilabda állandó lüktetését és hektikus lendületét a térbe fordítva igyekszik megragadni, és – bárhonnan is nézik – tükörképet mutat majd.