A készítők tehát hozták a kötelezőt, ami teljes egészében érződik a filmen. Nem ad semmi újat, semmi meglepőt, viszont nem is kevesebb annál, mint amit várni lehetett tőle: kellemes, nyári kikapcsolódás, remek látvánnyal és közepesen humoros csapattal.

A hangyákon uralkodó Hangya Paul Rudd alakításában Forrás: Fórum Hungary

Az mindenképpen jó ötlet volt a készítőktől, hogy a sztorit a jelenbe helyezték, és a néző már a második Hangya eredettörténetét ismerheti meg. E szerint Scott Lang, akit a többnyire vígjátékokból ismert Paul Rudd alakít, rendkívül tehetséges tolvaj. Képességei felkeltik a Michael Douglas által megformált idős tudós, dr. Hank Pym érdeklődését, aki megtalálta a módját annak, hogy miként lehet úgy embert zsugorítani, hogy közben az alany ereje megsokszorozódjék. Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk: Pym volt az első Hangya, aki utódját a fiatal, villamosmérnöki diplomával rendelkező tolvajban, Scott Langban találta meg.

Az eredettörténet bemutatása sosem hálás, hiszen a karakter nem megfelelő kibontása ugyanúgy zavaró lehet, ahogy az is, ha túlságosan belemennek készítők a részletekbe. A Hangya esetében is az első fél óra ágyaz meg annak a jelenetnek, mikor végre a főhős magára ölti a különleges ruhát, és egy gombnyomásra összezsugorodik. Ettől kezdve pörögnek fel az események, s bár nagy izgalmakat még így sem él át a néző, egészen ígéretes világ bontakozik ki a szeme előtt.

A Hangya szuperképessége nemcsak abban áll, hogy erejét megsokszorozva képes zsugorodni, hanem abban is, hogy képes irányítani apró segítőtársait, a hangyákat. Ez a meglepő tulajdonság megmosolyogtatónak tűnik, és valahol az oka is annak, ami miatt nem működik a karakter.

A Hangyához nagy reményeket fűztek már a képregények hőskorában is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy eredetileg alapító tagja volt a manapság a filmek miatt oly népszerű Bosszúállóknak, mégsem lett soha olyan népszerű a popkultúrában, mint például Vasember. A miértre pedig egyszerű válasz adható: gyerekként sokan álmodnak arról, hogy különleges képességekkel bírnak, hogy láthatatlanok, erősek, tudnak repülni, vagy egyszerűen csak a legmenőbb kütyüket birtokolják, de arról senki sem ábrándozik, hogy pici legyen és hangyáknak parancsoljon.

Nem is egy olyan világmegmentő hőst kapunk, akin az emberiség jövője múlna, a Hangya első kalandja „mindössze” annyi, hogy megvédje a zsugorodás titkát a rosszfiúk elől. Az ebből kibontakozó akciójelenetek felettébb szórakoztatók, bár helyenként az Éjszaka a múzeumban miniatűr római katonáinak megmozdulásaira emlékeztetnek. Humorban egész jól teljesít a film, a Bosszúállókra tett utalások és kiszólások működnek, és a tolvajtrió sem lépi át azt a vonalat (bár néha közel járnak hozzá), amitől már idegesítőnek titulálnánk őket.

Mindent összegezve, a Marvel ügyelt arra, hogy ne egy újabb sablonos szuperhőssztorival jelentkezzen, viszont ahogy hajdanán a képregényekben is mellőzött lett a figura, úgy most sem lehet azt várni tőle, hogy ő váltsa meg a kánont, s legyen a Marvel moziuniverzumának zászlóshajója.