Hangrobbanás: fejest ugrottunk a Balaton Soundba
Galéria az idei Soundról! Klikk a képre!
Aligha csak kialvatlanság miatt kóválygott erősen a félmeztelen fiatalember a zamárdi szabadstrandon felhúzott színpadok között. Tekintete fátyolos, lépte bizonytalan volt, s még az is komoly nehézséget okozott neki, hogy telefonját a füle mellett tartsa.
- Bakker, mindenképp jegyet kell szerezni a Soundra! Állítólag nagyon durva a party, nagy pörgés van! Érted? Be kell jutnunk valahogy! - üvöltötte készülékébe a srác, majd néhány másodperc múltán meghökkenve hallgatta a hívott fél válaszát.
- Hogy mi van? Én már ott vagyok a Soundon? - értesült a tudatmódosított fiatalember, majd a jó hírtől fellelkesülve visszakacsázott a színpad elé, hogy újra beleolvadjon a James Cole Junkie & Hawky Monkey 6 DJ diktálta dobhártyaszaggató ritmusra egyként mozduló, izzadó embermasszába.
Volt, aki már pénteken, a Zamárdiban megrendezett Balaton Sound második napjának délelőttjén ennyire „kész volt", ami egy avatott fesztiválozó szerint annyiban érhető: csütörtökön lazulni, ráhangolódni lehetett csak, mert „zeneileg gyenge volt" a felhozatal. Annak ellenére mondta ezt, hogy a koncertmaraton első napján lépett fel például a világhíres angol duó, a Pet Shop Boys. A páros, Neil Tennant és Chris Lowe teljesítményéről akadt, aki - a harminc fölöttiek bánatára - úgy vélekedett: „a retrófíling ellenére rendben volt."
Az viszont kétségtelen: az elektronikus zene igazi nagyágyúi péntektől léptek színre. A második napon például ezrek vonultak a nagyszínpad elé az angol, úgynevezett trip-hopos Tricky - bennfentesek szerint a világ egyik legelvontabb előadója - kedvéért. A gazdagon tetovált művész azonban megosztotta rajongóit: volt, aki szerint nagyon erős volt, más viszont úgy vélekedett, Tricky „kicsit túlszívta" magát, s már képtelen volt zenélni. Mi az utóbbi vélemény mellett tennénk le voksunkat: lehet, hogy performansza része volt, s csak mi nem értettük művészetét, de az mégiscsak furcsa volt, hogy olykor eltévedni látszott a színpadon, s akkor sem szórakoztatta huzamosabb ideig publikumát, amikor rálelt a mikrofonra, mert rövidesen félrevonult cigarettázni.
Nem okozott viszont csalódást a rajongóknak a magyar Belga, az Anima Sound System és a fesztivál főattrakciójának számító brit dance-duó, a The Chemical Brothers sem, amely valódi showt hozott a szúnyoginváziós zamárdi éjszakába. Tom Rowlands és Ed Simons az égen lézershowval, a kivetítőkön pedig különleges animációkkal tették teljessé világhírű gépzenéjüket. A mellettünk táncoló fiatalember meg is jegyezte, hogy „ettől abszolút kész" van, majd úgy is tett, ahogy mondta: elvágódott a flaszteren. Valamikor szombat hajnalban érkezett német „dancemester és sztár-DJ" Paul van Dyk is alaposan átmozgatta a közönséget, egy rajongója átszellemülten közölte, hogy „frenetikus, durva, nagyon komoly."
Mindeközben a kisszínpadokon is éjjel-nappal folyamatos volt a „pörgés" - olykor pedig a sokkolás. Akadt ugyanis olyan formáció, amely alaposan letaglózta a hardcore elektronikus zenében kevéssé járatos látogatókat.
Egy félmeztelen, buggyos nadrágot viselő előadóművész azt üvöltötte a mikrofonba, hogy fuck you, mire kollegája, a lepedőbe öltözött, pincsikutya frizurájú előadóművésznő eszelős tekintettel a közönségnek mutatta középső ujját, és hisztérikusan sikítozta: Fuck off! Mivel öt perc múltán is ugyanitt tartottak, nem bírtuk kivárni a dübörgő elektronikus zajjal aláfestett előadás kiteljesedését. A hiba nyilván nálunk volt: akadt ugyanis legalább félszáz fiatal, aki nagy lelkesedéssel együtt „énekelt" a művészekkel, holott a délutáni kánikulában - a vízimentők sokaságával őrzött - strandon is múlathatták volna az időt.
Míg a fesztiválkezdet idején voltak elégedetlenkedő hangok, a folytatásban nyoma sem volt panasznak, s talán nem véletlen az sem: a fellépők listája alapján sokan kifejezetten péntek estére, szombat délelőttre időzítették érkezésüket. Ennek megfelelően Zamárdi lényegében megbénult a hétvégére: a 7-es főútról csak hosszas várakozás után lehetett a szabadstrand felé eljutni, a kiadó házak és szobák az utolsó darabig elkeltek, a fesztivál bejáratánál pedig több száz méteren kígyózott a polifoamokkal, sátrakkal felszerelkezett fiatalok sora.
A rendező Sziget Szervezőiroda Kft. szerint szombaton teltház volt, aznapra már elővételben elkelt az összes, több mint 25 ezer darab belépőjegy. Emiatt a kempingben és a strandon mozdulni is alig lehetett, a legkritikusabb helyzet pedig a TOIFOR-, valamint - a visszafogottnak aligha nevezhető árakkal dolgozó, a korsó sört például 650 forintért kínáló - italmérő egységek előtt alakult ki.
Négy nap alatt öt fő helyszínen, majd kétszáz előadó lépett fel Zamárdiban, s a még nem végleges adatok szerint a tavalyinál ugyan némiképp kevesebben, de így is majd kilencvenezer fesztiválozó - köztük minden eddiginél több külföldi - váltott belépőjegyet. Ez pedig főként annak tükrében nagy teljesítmény, hogy négy évvel ezelőtt rendezték meg az első Balaton Soundot, s akkor négy nap alatt harmincezren vettek részt a fesztiválon.
A rohamos fejlődésnek persze ára volt: az idén minden eddiginél nagyobb, csaknem 700 millió forint volt a fesztivál költségvetése. Így már érthető, hogy miként futotta a Pet Shop Boys, Paul van Dyk, s a The Chemical Brothers mellett olyan sztárokra, mint például a világ elsőszámú DJ-jeként számon tartott - szombat este híréhez méltó produkcióval jelentkező - David Guettára, vagy épp a vasárnap estére meghirdetett Jamiroquai-ra.
Bár Zamárdi sokat - egyebek mellett hírnevet, s a szobakiadók, vendéglátóegységek forgalma, valamint az adók révén jókora bevételt - köszönhet a fesztiválnak, vasárnap már többen akadtak a tóparti településen, akik alig várták már a négynapos dübörgés végét. Sound után csendre vágytak.
