Sziget: Hangburger és csőszaxi
Kattintson a képre, galéria nyílik!
Például egy kamaraopera-előadásnak, akármennyire hangosítják is, sőt fülhallgatókat is osztogatnak a nézőknek, még a legjobb avantgárd rockzene sem tesz jót. Csak rövid ideig bírja az ember, annak ellenére, hogy egy kényelmes babzsákfotelben hever. Szeretem a vörösbort és a tyúkhúslevest, mégsem öntöm össze – valahogy így vagyok ezzel a hangorgiával is.
Ez az összművészeti helyszín tényleg egy minisziget: egybetart mindent, ami más színpadon nem látható, és kicsit csendesebb, visszafogottabb a színház-tánc-opera-dizájn-képzőművészet-irodalom vonalon. Igaz, az elmúlt években a színház- és táncsátor egyetlen színpaddá zsugorodott, és a programja is kissé elapadt. Nem mondom, ami van, az még mindig jó. Például minden nap az Artus és a Filterperformance pár perces előadása, este hétkor és tizenegykor. Péntek éjjel Pintér Béláék kultikus Parasztopera előadása megy majd, szombaton a táncos Fehér Ferenc Tao te című koreográfiája, amely tavaly a legjobb előadásnak járó Lábán Rudolf-díjat kapta. Vasárnap pedig Borlai Gergő és Ladányi Andrea BL-előadására lehet beülni, szigorúan este tizenegy után.
Aki már korábban kimenne a Szigetre, itt az sem fog unatkozni. Ardai Petra és a holland–magyar áldokumentarista krízisszínházként aposztrofált Space Színház mindennap délután kettőtől és öttől „kinyit”, tárlatvezetést tart a jövő panoptikumában. Művészeti peepshow-ban, köztéri installációk között, öndivat-bemutatón és kiállítások között múlathatja az időt, aki ráér. Választhatja egy versmegzenésítő formáció koncertjét, operaszakos hallgatók előadását, meghallgathatja egykori alternatív-, rap- és slampoetry-zenekar tagjainak saját versét, vagy lerogyhat egy színházi produkció erejéig. (Kár, hogy nem maradhatott ezen a környéken a Múzeum Negyed, hanem soványított verzióban száműzték a Sziget közepére.)
Vannak ebben a térben állandó helyszínek is: ilyen például a Tarot-labirintus, amely előtt állandóan hosszú sor kígyózik. Bent is lehet bolyongani déltől akár este nyolcig, eltöprengve azon, amit a tarot-figuráktól hallottunk. Aki inkább a kísérletezés mellett tenné lenne a voksát, az keresse meg az ipari hulladékokból és használati tárgyakból fabrikált hangbázist, kaphat a kezébe hangburgert, bike-ofónt vagy mondjuk csőszaxit.
Teljesen új optikai illúziót kelt a Szigeten a Kaleidoact – Underwater Mirage. A kaleidoszkóp adottságaira tervezett, mozgással, tánccal, báb-, fény- és árnyjátékkal kombinált előadás a fantáziát, valamint a tér- és valóságérzéket teszi jócskán próbára – mondják, akik jó időben voltak jó helyen, azaz délután kettő és fél négy között, valamint este kilenctől fél tizenegyig.
Van aztán egy busz a Cirkusz Galériában, mert Cirkusz Galéria és Cirkusz Porond is külön-külön helyszín. Az előbbiben egy régi cirkuszi lakókocsiba táborozott be Matyasi Gábor fotóművész és az ő Truewhy Saloonja. A kiállítás jobb, mint ez az elnevezés. Minden fotó úgy néz ki, mintha. Mintha photoshoppolták volna. Például az üvegpohár falába a villát, a ruhaárcímkét a friss paradicsomba, a fogkrémtubusból „kifolyó” fogkefét, esetleg a kopasz modellt a fejére patentolható parókával. De ez nem így van, a mű csak ötlet és kivitelezés kérdése.
A Cirkusz Porondra viszont zsonglőrök és artisták költöznek, míg a Kelet-Európa Vurstliban azt tapasztalhatjuk meg, amit a hatvanas-hetvenes években lehetett ebben a régióban átélni, mutatványosokkal, vidámparkkal és a Karzat Színház beavató színházával. (Ez utóbbihoz útlevelet kell kiváltani, és persze éberen őrködik a saját rendőrség, valamint az őket segítő besúgó hálózat.)
Nélkülözhetetlen eleme a Szigetnek az utcaszínház. Vannak egyrészt a napközben grasszáló társulatok, másrészt ott a nagy esti show, mindennap tíztől. Ez utóbbi lehetőséget az idén a német Pan.Optikum Akciószínház kapta meg, amely abszolút a kihagyható kategóriába tartozik, sajnos. Unalmas performance és fényshow, cukordobálás, meg augusztus 20-i tűzijáték kóstoló.
Amit viszont feltétlenül látni kell, az a KuZo, a KultúrZóna, ebből is A csúcsra vezető út nevű installáció. A pihent agyú alkotó egy hierarchia-gépezetet hozott létre: mókuskerékkel, tekerentyűvel mozgatható fenekekkel és az obligát öles nyelvcsapásokkal. A művészet gyakorta az életet másolja, ugyebár.
