Gyarmati Kata brechti módon írta színpadra Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényét. Nem erőszakolta hagyományos, amúgy is kopott, divatjamúlt színházi formába az epikát. Nincsenek szabályos jelenetek, az igazi dialógusok is ritkák, és ha vannak is, nagyon kurták. Utasítások, elengedhetetlen információk, kijelentések. Nem igazi párbeszédek, legföljebb szóváltások. Az átiratban a színészek nem megjelenítik, eljátsszák, gyakran inkább csak elbeszélik a történetet. Elmondják, amit csinálnak, kevésbé teszik. Ettől az elidegenítés, a brechti V-effekt nagyszerűen működik. A színlap okkal nevezi a szereplőket ezt vagy azt „játszó színésznek". Holott valójában éppen nem játszó színészt játszanak. A figura lényegét hozzák viselkedéssel, testtartással, hanghordozással, kevés gesztussal.

Csernik Árpád, G. Erdélyi Hermina és Vicei Natália a Szabadkai Népszínház előadásán Molnár Edvárd / MTI

Gadus Erika halványszürke díszlete és nagyvonalúan a jellem lényegére utaló ruhái is eltávolítanak a szokványos valóságábrázolástól. Egy hatalmas szekrény jelzi a polgári lakást, belőle kerül ki minden szükséges: asztal, ágy, ülőalkalmatosság. Mögüle a bukott Tanácsköztársaság plakátjai lógnak ki, figyelmeztetve a történelmi korra. Jól illik ahhoz a másik paradoxonhoz, hogy a távolodás a naturális valószerűségtől közelebb hozza a lényegi igazságot. Gondolom, az a polgári életforma, amelyhez hozzátartozott a családdal együtt lakó cseléd, ma már nem annyira jellemző, mint száz esztendeje volt. De a kiszolgáltatottság, a megalázottság élménye bizonyára örök.

Czajlik József körültekintően gondos, a választott stílust magabiztosan érvényesítő rendezésében G. Erdélyi Hermina nem mutogatja a faluról nagyvárosba csöppent parasztlány naivitását, együgyűségét. Az életkorát sem igyekszik megjátszani. Kortalan. Kelléke egy üres pléhvödör. Ahogy tartja, az kellően jelzi foglalkozását, helyzetét, állapotát. Ez elég is ahhoz, hogy értsük, mi történik benne, mi viszi el odáig, hogy a legjobb, a legmegbízhatóbb cseléd brutálisan megölje gazdáit. Vicei Natália is szenvedő nőt alakít. De az úriasszony másképpen, kifelé szenved. Ő a polgári háziasszony, a hivatalnokfeleség társadalmi szerepének az áldozata. A háztartás gondjai nyomasztják. Egyebek közt a cselédtartás nyűgei. Ha nincs, a hiánya, ha van, a felügyelete, ha pedig megbízható, akkor a rettegés, hogy elveszítheti. Csernik Árpád a húszas évek elejének magabiztos, optimista államhivatalnoka. Átmeneti fenyegetettség után az ő ideje jött el, kedélyéből bohóckodásra is futja. Nála magabiztosabb csak a léha unokaöcs lehet. Mezei Zoltán játékában a könnyelműség mögül kikandikál az életekkel játszó felelőtlenség.

A többi szerepet találékony kiosztásban játssza Szilágyi Nándor és Sziráczky Katalin, Pálfi Ervin és Pámer Csilla.
Lakatos Róbert kíséretként és betétként is megszólaló zenéje ugyancsak segíti az elemelést, a távolítást. Édes Anna történetét a halotti zsoltár keretezi: Körülvett a fájdalom.