Festőállványok, szék és láda meg egy nyitható földgolyólabda a színpadon – Pablo papa műtermében. Vászonról „lemászott” figurák, Németh Ilona csodás bábjai mocorognak, repülnek, úsznak, változnak át, válnak fogollyá és menekülnek meg egy kalandos utazás során. Az ajtó mellett váltogatja szerepeit Spilák Lajos, hol zenész, hol a vega-bikabarát torreádor-költő Escamillo.

Fodor Tamás rendező festői környezetben magyarázza, hogyan kell másként szeretni Teknős Miklós / Népszabadság

Pallagi Melitta, Homonnai Katalin, Nagypál Gábor, Nyakó Júlia, Lovas Dániel és Sipos György fekete ruhában a színen báboznak, ahogy ez általában a Stúdió K-s gyerekelőadásokon szokás. Azon a munkanapként funkcionáló szombaton ülünk be a próbára, mikor csak a parkolóőrök dolgoznak, de a többi üzlet zárva (copyright: Fodor Tamás). Hangokat, tempókat, repüléseket, gurításokat próbálnak, meg azt, hogy melyik stádiumban ki vegyen át egy éppen nem beszélő szereplőt vagy kellékeket: léghajó ballonját, lehulló lepleket.

Mindent ismételnek ötször-hatszor, ahogy a rendező Fodor Tamás kéri. Nagypál Gábor (amúgy a Stúdió K művészeti vezetője) egy-egy leállásnál favicceket farigcsál, a „Száraz próba nedves partján” és a „Lajos, szólj rám, ha hangosan énekelek” csak ízelítő ebből. A bábokkal összefonódva kommunikálnak a színészek, minden lépésük kiszámított. A figurák bizonyos részét, például a fejformáját a tervező úgy készítette, hogy valamiben hasonlítson mozgatójához.

A darabot a Picasso lányáról készült Maya hajóval című kép indította el. A festmény változata a kislánybáb (de nem a kubista verzió), hozzáadva az őt játszó Pallagi Melitta arcformája, világos haja. Ismert Picasso-figurákat használt a látványhoz a szereposztáshoz igazítva. Például egy gitárt, amely a falánk nagynéni, egykori operaénekes Angéla alakját vette fel. Előkerült az ismert bikaforma, amely itt pacifista bika lett, a festő rózsaszín korszakából egy artista. Aztán olyan Velazquez-képeket is bevettek az előadásba, amelyeket szívbaj nélkül átdolgozott.

Például a törpe-költő-varázsló Bobó, az infánsnővé átváltozó Maya és a vérszomjas Izabella spanyol királynő („Fuj tévé! Fuj külföldi csatorna! Egyszer csak fogjuk és megadóztatjuk. Aztán betiltjuk és a betiltást is megadóztatjuk...”). Mindenki máshogyan szeret a darabban, ki kedves erőszakkal, ki kegyetlenül, ki megveti az agressziót, még ha papírforma szerint a társát meg kéne ölnie. Egy ember nem bukkan fel Parti Nagy nyelv zseniális szövegében, Picasso.

Mégis titokban előkerül, mégpedig mint varázsige, amely nem más, mint az ő teljes neve: Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz... Egy dolog hiányzik a varázsigéből, az a szó, hogy Picasso.