Azt olvasom, hogy „Hajdu Steve gyilkossági ügybe keveredett”. Meg azt is, hogy „Hajdu Steve ugyanarra a nőre hajt, mint Csonka Pici”. Aztán kiderül, hogy színdarabokról szóló cikkeket próbálnak így eladni. Valódi bulvártémát nem szolgáltat?

A bulvársajtóban ritkán szerepelek, mert nem adok rá okot. Talán, ha egy lómájat ültetnék magamba… Az efféle bulvárcímekkel az a baj, hogy sokan nem olvassák el az alatta lévő cikket, és azt hiszik, hogy én tényleg egy csibész vagyok.

Pedig erre energiája sem lenne, elég sokat szerepel. Elég sokat?

A Madáchban három darabban játszom, a Játékszínben kettőben, valamint a Fregoli Színészegylet nevű független színházunkkal is járjuk az országot a szokásosnál kreatívabb – vidám – előadásainkkal.

A vidámság szinte fogva tartja. Nem szomorú ez?

Főiskolás koromban a habitusom, termetem okán inkább ötven-hatvanéves apaszerepeket játszottam, joviális, komoly férfiembereket. A tanáraim azt mondták, ahhoz, hogy a színházban is ilyeneket játszhassak, húsz-huszonöt évig türelmesnek kell lennem. Akkor fogok hozzáérni az alkatomhoz meg a lelkemhez. Meggyorsíthattam volna a folyamatot, ha tíz-tizenöt év alatt összeiszom magamnak egy megfelelő fejet, de én inkább vidáman várok.

A humor jó kondícióban tartja Kurucz Árpád / Archív

És vidáman éli az életét. A Könnyű esti sértés színészzenekarban és filmekben is felbukkan.

A zenekarban mostanában nagyon nehéz a szabadidőnket egyeztetni. Filmben legutóbb a Liza, a rókatündérben játszottam. Szeretek filmezni, azzal az ember hagyhat valami nyomot az utókorra. A színház más. Mulandó. Ha aznap nem sikerül jól az előadás, csak remélni lehet, hogy a következő nap jobb lesz.

A Monty Python-filmek is a kedvencei közé tartoztak. És szerencséje volt, mert három olyan darabban is játszott, amely ezekhez köthető.

Még csak kettőben. A Pesti Színház Gyalog galopp című darabjában, aztán a Madáchban ennek a musicalváltozatában, a Spamalotban. A harmadikat most próbáljuk, ez a Nem a messiás című oratórium, a Brian élete alapján. Ebben két szerepet játszom, azt, amelyet az eredeti oratóriumban Eric Idle. Szép, felemelő, jókedvű előadás lesz.

Jókedv van a színfal mögött is?

Ma már szerényebben. Régen az ugratás szépen felépített, külön műfaj volt a színházban. Például Harkányi Bandi bácsinak volt egy kutyája, aki egyedül egy Béla nevű öltöztetőre haragudott. Egyszer, amikor ez a bizonyos Béla szabadságon volt, a többiek azt mondták Bandi bácsinak, hogy azért nem jött, mert előző este megharapta a kutya, és valami fertőzést kapott. Néhány nap múlva a színészkollégák írtak egy levelet a Pasteur-intézet nevében, amelyben arra kérték Harkányit, hogy iksz napon vigye be a kutyáját ellenőrzés céljából. Szegény Bandi bácsi taxit rendelt, a szakadó esőben bement a Pasteur-intézetbe, végighúzta a kutyáját a gyönyörű parketten, majd benyitott egy konferencia kellős közepébe, hogy kérem szépen, meghoztam a kutyát…

Állítólag ön is sokat ugrat másokat, és kitűnő büfészínész is egyben. Vagy ez bántó kategorizálás?

Miért lenne bántó? Szerintem éppen az a baj, hogy ma már nem vagyunk annyit együtt a büfében, mert mindenki az utolsó pillanatban érkezik az előadásra, és utána rohan, mert dolga van. És persze a kedv sem olyan már. Rudolf Péter mondta, amikor az új Nemzeti Színházat építették, hogy nem Nemzeti Színházat kellene építeni, hanem egy Nemzeti Büfét. Ahol beszélgethetünk, ugrathatjuk egymást, anekdotázhatunk. De ehhez nyugodtabb világra volna szükség.

A büfészínész a múltat viszi tovább. A színművészet örökségét, a történeteket, a figurákat.

Így van. Agárdi Gábor mondta egyszer viccesen: Lopni, lopni, lopni! Mert így továbbörökíthetők a figurák. Tahi Tóth László például Páger Antalt viszi magával, én Tahi Tóth Lacit viszem tovább, aztán engem is továbbvisz majd valaki, és velem együtt persze őket is. Az anekdotázó büfészínészek meg a múlt nagy történeteit, fontos, tanulságos mondásait örökítik tovább.

Ön ezt nagyon tudja. Éppen e miatt lett a Heti Hetes tagja is, nem?

Amikor hívtak, hezitáltam, de végül elvállaltam, és nem bántam meg. Olyan, mint egy színházi büfében vagy egy kávéházban zajló beszélgetés. Jó kondícióban tartja az ember agyát, reagálóképességét, és még komoly ismertséget is ad. Nagyon szeretem. Steve-ügyem.