Egy fényképről mesél nekem valaki. Azt mondja, férfi látható a fotón, aki a mólón fekszik. Mellette a néma vízen csendben lebeg egy kis hajó. A férfinak műlába van, amelyet lecsatolt, maga mellé tett a földre, és most ott fekszik, irtózatosan kimerülve, de jobb kezét diadalmasan emeli a magasba. Olyan kéztartással, amely csak azt sugallhatja: igen, megcsináltam! Segítenek: próbáljam hallani a képet, mert szinte ordít róla, hogy a férfi mozdulata azt kiáltja világgá: „Évek óta ezért küzdök, ezért kelek korán, ezért fekszem későn – és most megvan.”

Fotó: Sergio Moraes / Reuters

Csak nem elefántcsontból van az a műláb? Tudom már, ki ő: Ahab kapitány! Most győzte le a fehér cetet, teste megnyomorítóját, magát az ördögöt. A cet nem bírta a szigonyokat, amelyek tűpárnává változtatták ráncos fehér testét, de még halála előtt elpusztította a hajót és a legénységet, csak ez a csónak élte túl. És a kapitány. Aki a csata után megkönnyebbülve nyúlik el a parton.

De nem, leplezik le, ő nem Ahab a képen. Hanem a brazil paralimpiai kajakos, Caio Ribeiro, aki Rióban a Rodrigo de Freitas-lagúnában piheni ki az edzést. Nem hiszem. Ő Ahab. Helyettünk üldözi az emberiség összes démonát. Hívják azt Moby Dicknek vagy bárminek. Melville rosszul tudja: a kapitány nem halt meg. Itt van a bizonyíték ezen a képen.