Gyógyulj meg, Clive Owen!
A második évad a magyar HBO-n decemberben véget ért, de az azóta eltelt hetekben újra megnéztem párszor a sorozatot, s azt kell mondanom, ilyen professzionális munkát a Róma óta nem láttam, már ami a látványt, a korhű jelmezeket, a díszletet, a berendezést, a múlt századelő elképzelt atmoszférájának megidézését illeti. Uramisten, azok a ropogósra keményített hófehér gallérok, ízléses kézelők és egyedi szabású zakók! Azok az olajozott frizurák, azok az akkori divat szerint gondozott arcszőrzetek! Ha azt hittük, hogy a Poirot felügyelőt megformáló David Suchet és színésztársai átugorhatatlanul magasra tették a lécet eleganciájukkal, nagyon tévedtünk.
Kérdés, hogy Clive Owen föl bír-e tápászkodni a műtőasztalról |
A XIX. században született amerikai alsó és felső középosztály kívülről olyan pompázatos képet mutat ebben a sorozatban, amilyen tisztán ragyogó a valóságban talán sohasem volt, ám belül szinte mindenki a velejéig rothadt, álszent, képmutató, hazug és mohó – s a filmsorozat vibráló feszültségét éppen a külső látvány és a belső világ kontrasztja adja. S akkor még nem is beszéltünk az ellenfényes beállításokról, a képi világot uraló, tompán derengő, bronzos félhomályról, amitől már-már otthon érezzük magunkat a XX. század eleji New Yorkban.
Annak dacára is, hogy a Clive Owen által (amúgy zseniálisan) alakított kokain- és heroinfüggő sebész a maga teljességében tökéletesen életszerűtlen figura a túlhajszolt és megszállott zseni képében – csak hát éppen ő az egyik, aki ezt az egészet a vállán viszi. A másik a filmbéli kórház korrupt és házasságtörő igazgatója, Herman Barrow, akinek a bőrébe Jeremy Bobb bújt. Utóbbinak hatalmas színészi karriert jósolhatunk, egy új Jack Nicholsont látni benne, akinek egyetlen szemvillanásában benne van a legmagasabb körökbe mások letaposása árán törtető, valaha jobb sorsra érdemes ember minden kicsinyes bírvágya. Nem csodálkoznék rajta, ha az esetleges harmadik évadnak már Bobb lenne az új sztárja – feltéve, hogy Clive Owen addig föl nem tápászkodik valahogy a műtőasztalról.