A napokban mutatták be az idén elhunyt német író könyvét, amelyen haláláig dolgozott. Beszédes a címe, A végességről. A veszteségekről, a közelgő halálról a szerző jellegzetes, kifinomult humorával szól a kiadó ismertetője szerint. Rövid prózák gyűjteménye a kötet, amelyek mindegyikéhez egy-egy kép és ceruzarajz járul, de a kisprózák összekapcsolódnak. A kísérletezőkedvet a mű szerkesztője szerint egy immár mindenen túli bölcsesség játékos derűje táplálja.

Günter Grasstól nem idegen a vonzalom az efféle kisprózai formák (és a képzőművészet) iránt. A nálunk is népszerű Az én évszázadom című munkája is így építkezik. Az utolsó könyv címét kelet-porosz dialektusban fogalmazta Grass, ez azért lehet fontos, mert a Nobel-díjas írót származása és érdeklődése egyaránt ehhez a területhez köti.

Günter Grass Susana Vera / Reuters

Kései, 2002-es Ráklépésben című regényében a Kelet-Poroszországból a második világháború végén menekülő német lakosság tragédiáját eleveníti fel kivételes láttató erővel. Úgy vélte, ha a német szenvedésekről tovább hallgatnánk, nemcsak méltatlan volna, hanem a szélsőjobboldal malmára is hajtaná a vizet. Grass közeli barátja, Willy Brandt egykori kancellár volt az a nyugatnémet politikus, aki híres „keleti politikája” részeként a lengyelek felé is nyitva elismerte a második világháború utáni területi rendezést, az „Odera–Neisse-határt”.

A kiadó szerint új kézirat Grasstól már nemigen kerülhet elő, de naplóinak egyes részeit még publikálni tervezik, elsősorban azokat, amelyek politikai kérdéseket tárgyalnak. Az angol fordítás várhatóan 2016-ban kerül a boltokba. Günter Grass hazai kiadója, az Európa még nem tudja, mikor fog magyarul megjelenni.