Akár Robert Louis Stevenson kettészelt énje. A tudós meg a szörny. Gábor Andor Négyesy László stilisztika szemináriumán Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Balázs Béla mellett tanulja a formagondokat. Műfordító. Anarchista kabarettista. Asszonáncvirtuóz kupléíró, utolérhetetlenül elmés sanzonköltő, a pesti kabaré élmunkása. Ha lett volna már rá kifejezés: mondhatnánk műsorellátó sztahanovistának. Gyilkos jelenetek, krokik, egyfelvonásosok szűkszavúan telibe találó mestere. A fővárosi színházak ünnepelt kedvence. Undok drámákat írt. A színdarabírók meg drámaiparosok behízelgőeket kurizáltak közönségüknek. Doromboló szelídséggel. Még a nyesőszavú, szókimondóan szellemes Molnár Ferenc is szelíd bárány Gábor Andor harapós színdarabjaihoz képest.
Írta könnyedén, miszerint „A feleségem vett egy undor kalapot, / Cicám, így szóltam, rém randa a kalapod..."

Az első világháborúig Pest legnépszerűbb mulattatója. Balkézről lefordítja a bécsi, 23 évesen Beethoven halottas szobájában magát mellbe lőve öngyilkossá lett Otto Weininger: Geschlecht und Charakter című művét (Nem és jellem, 1903). Krokijai, szellemes verses ötletei, kabaréjelenetei, kupléi, csattanó rímei, operett-fordításai, vígjátékai a legsikeresebb víg íróvá tették. Molnár után a második legnépszerűbb vígjátékszerző. A Palika (1915) kínos igazságok leleplezése a Nemzetiben, akkor csúszik színpadra modernként, amikor megszűnik a drámabíráló-bizottság. Az évadnyitót egy kabarészerző kezére bízni, felhördülést vált ki. A polgári család elfogadja leányától, hogy prostituálásából tartja fenn életszínvonalukat. A darab megütközést kelt, annál inkább, mert benne az erkölcs nem békél össze az érdekkel. Az idealista Palika undorában kilép az emeleti ablakból az elzüllött világberendezés elől. Megütközést kelt. A Ciklámen (1916) a Vígszínházban fölzárkózik az exportdrámához. Márkus Emília, Bayor Gizi és Ódry Árpád játsszák a Nemzetiben a Szépasszony (1916) főszerepeit. Provanszál Miréio-fordítása megjelent (1916), holott húszéves korában fordította. Szatirikus közéleti karriertörténet regénye, a Doktor Senki (1918). Verseskötete: Harminchárom (1918).

Gábor a kifejezetten előnytelen megjelenésű, mégis körülrajongott sikerember, nyakába csimpaszkodtak édes Médik, hogy magasba röpítő magánszámot hízelegjenek maguknak, Gábor mégsem az angyalhajú babák kabaré-trubadúrja lett, a kistermetű költő mellett hatalmas kalapokban valóságos csatahajóként, gúnyolódott a középosztályi dámákon, az átütő hangú, átütő személyiségű Kökény Ilona. Az ő érvényesülését szolgálta férji, sanszon-termelő odaadással. Utóbb a szépnek nem vádolható Vidor Ferikének írt loncsos-csámpás háztartási alkalmazott, elnyomott proletárt Cselédnótáiban. Gábor Andor ágyban sem volt megvesztegethető. Asszonytársaiban az embert kereste, a harcostársat.

Gábor Andor kabarémindenessége átvezet a proletkult németországi ágazatához. A 27 éves Erwin Piscator és barátja, Hermann Schüller a munkásmozgalom agitációra használt kabaréjához. 1925-ben Trotz alledem! (Csak így tovább!) címmel Piscator a Schuman Cirkuszból lett Grossen Schauspielhausban agitrop-revüt rendezett. Ernst Toller és Erich Weinert, - a Hanns Eisler megzenésítette Rote Wedding, magyarul: Vörös Csepel... munkásindulójának költője írta (ő maga is szavalt a műsorban), John Heartfield agresszív fotómontázsai szolgáltak díszletül. Gerhardt Bienert és a kaberettista Karl Schnog együtt játszottak a Vörös Front harcosaival, a berlini amatőr munkásszínjátszókkal. Isadora Duncan, a világhírű meztéllábas táncreformer kibontott vörös lobogóval improvizálta a színpadon Internacionálénak nevezett számát. A szám ovációt keltett a moszkvai Nagy Színházban is 1921. november 7-én, a forradalom negyedik évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségen. A szám közben talpra ugrott az egész nézőtér és énekelte a forradalmárok himnuszát.

A szórakozni vágyó Pest a humort filológiai szinten megnevettető Gábor Andor: Zalaegerszeg összefoglaló cím alatti politikai jelenetei a hírhedett büntetőtáborban játszódtak, hasznosítva a kabarétechnikát. Az összecsapódó függöny előtt nem mulatságos poént sütnek el, hanem erősen sokkoló kegyetlenséget kap a néző. Ekkor a modernségnek nem nőtt még ősz szakálla. A színházakban a polgárhökkentés még kiszámíthatatlan volt. Az eredetiség egyelőre új gondolatokat jelentett. Erwin Piscator hazaérkezve a frontszínházból megostromolta a burzsoá teátrumokat.

1920. október 14-én az ó-berlini Kliem munkásvendéglőben bemutatta a Proletár Színház három agitációs jelenetét: Karl August Wittfogel: Der Krüppel (A nyomorék), Sas László: A kapuk előtt (Vor dem Tore), valamint Barta Lajos: Oroszország napja (Rußlands Tag) az októberi forradalom 3. évfordulójára, a Horthy-rezsim első áldozatainak szentelt előadáson. A zalaegerszegi láger kapu előtt őrt álló rendőr azon töpreng, kire fordítsa fegyverét, a szökésben lévő foglyokra, vagy őket üldöző bajtársaira. Kire lőjek? A kérdés morbid kabaré-dilemma. Mintha a Nagy Endre kabaréban cselédnótáit énekelő Vidor Ferike azon töprengene: kimossa-e a tarka holmit úrnőjének, vagy inkább arzént tegyen a kávéjába?

A színpadi háttereket John Heartfield készítette. Ezt a modellt valósította meg Piscator a kommunista párt 1924-es választási hadjáratára készített Vörös Balhé Revüben (Rote Rummel Revue), szkeccsekből, mozgalmi dalokból, kuplékból, szavalatokból, szavaló-és mozgáskórusokból, valamint munkássportolók és villámrajzolók mutatványaiból állt.

A kommün bukása után Bécsbe megy, onnan Berlinbe, majd Moszkvába vezet az útja. Bécs: életének csúcspontja. Berlin: mélypontja. Bécsben válik a humorista szatirikussá. A vörös emigráns a semleges Ausztriában írja gyilkos szavú pamfletjeit (Bécsi levelek) fehér-Magyarországról, gyilkosságairól és gyilkos politikájáról. Publicisztikája játékos ötletekkel teli. A magyar nyelv belső titkainak ismeretével és szuverén kezelésével. Vidámság helyett azontúl világnézetet ír. Azonos nyelvi felkészültséggel. Anarchista bolondozás helyett pártkatonásan engesztelhetetlen. Feleségének, Vidor Ferikének Lensből írja, 1925. július 17-én: „... már majdnem megszűntem magánember lenni.

Ez egy furcsa dolog, de nem rossz. Nem is hittem volna, hogy ilyesmi van, pedig van és hallatlanul előreviszi az embert."

A kabarészínpadok, orfeumok, operettszínházak keresett és sokat kereső élcmunkása boldogan dobja el sikereinek tarka kellékeit. Nemcsak a sikerembert felejti maga mögött, de legbensőbb személyiségét is odaáldozza pártjának. Megszűnik önmaga lenni. Töltényhüvely lesz a világforradalom harcmezején. Az önfeladó pártmunka utóbb Berlinbe vezényli. A TASSZ berlini tudósítója. Pártideológusként vaskalapban előre gyártott mércékhez pászítja a keletkezett irodalmat. Nem ízlése és műveltsége, de a politikai taktika szerint ítél irodalomról. Dogmatikus védelmezője a Balkanyarnak (Linkskurve). Moszkvában makulátlan marad a legzivatarosabb években is. Kezéhez nemcsak nem tapad a feljelentés tintája, hanem még emberi részvétre és anyagi segítségre is jut bátorsága a letartóztatottak hozzátartozóiról gondoskodni. Nem esik baja. Igaz: emigrációjából hazatérve a Vígszínház felújította Dollárpapáját (1945), a Nemzeti azonban egyetlen darabját sem tűzte műsorra a régiek közül. Újat nem kért tőle. Gábor írt munkáskörnyezetben játszódó drámát: visszakapta. Lehetséges, hogy ez a New Yorki Előre Műkedvelő Kör bemutatta Az út (1925), az elkallódott és csak kritikákból ismerhető történetű világnézeti agitáció: Szegedi Pál, egy polgárfiú világnézeti kálváriája a családja cselédjének szerelmén át eljut a munkásosztályig, a Tanácsköztársaságban részvételig, váci bebörtönzésig, és kikerül cserefogolyként a Szovjetunióba. Nem mutatják be agitációs egyfelvonásosait sem: Zalaegerszeg, az internálótáborról írt három egyfelvonásosa: Szűz Mária, Hektor, Piroska és a Farkas (1922). Csak fordítói tollát kérték segítségül: Benedek András heti dramaturgi jelentése 1953. június 17-23. beszámol róla, hogy darabja -címét sem említik meg, annyira lényegtelen - átdolgozhatatlan, reménytelen. Nazim Hikmet: Az asug dala című drámájának oroszból fordításával megbízzák, majd átadják a nyersfordított anyagot Szabó Lőrincnek. Nazim Hikmet: Az asug dala című darabjával- eredetileg Elbeszélés Törökországról (Raskaz o Turecki) sokáig foglalkoznak. Gábor Andor fordítja oroszból. Kireked már a koalíciós években is a hatalom húsosfazekából.

Csupán egy élclap főszerkesztője lehet, az általa alapított Ludas Matyi, harcos és szellemes hetilap, nem méltatlan folytatója Jókai Bolond Istókjának. Következtetni enged mellőzöttségére, hogy bécsi lakását átengedte pártmegbízatását Franciaországban töltött idejére egy gyengécske versekkel irodalmilag elinduló ifjúnak, Révai Józsefnek, aki utólagos hálaként az átengedett ágyért, elnyűtt törülközőkért, kiszorította Gábor Andort otthonából, a magyar irodalomból. Nem ideológia férkőzött közébük. Gábor kimeríthetetlen invencióval spriccelte magából a bájos gúnyt, a megnyerő anarchista meghökkentést, magát olcsón, vagy kiürülten színpadra nem engedő elszakíthatatlan tehetséget. Ugyanabban az időben Révai József arcpirító antitalentumnak mutatkozott verselésében. Vigaszt irigysége közben csak abból meríthetett, hogy ő (Révai) modern költő, kevesen követik, a kivénhedt Gábor mézzel csábítja közönségét, és rekeszti el az új undokak elől az irodalmi életteret. Révai 18 évesen irigyelte, az akkor úgy 34 Gábort. Harminc évvel később Révai nagy kulturális vezér, egyetlen kajla torzképszerkesztői széket engedélyez művelt, ideológiai mindenes mentorának.

Gábor Andor Kossuth díjat kap 1953-ban. Két hónappal halála után.

Gábor Andor: Szépasszony - Színművek
Európa Könyvkiadó, 2010