Folyékony órák Párizsban

Egy elfeledett,majd újra felfedezett író sikerkönyve és egy dokumentumfilmes, aki nem készíthetett dokumentumfilmet, kellett a köztévé új, háromrészes tévéjátékához.

Erős karinthys ízek, önfeledt bolondozás, fiatalság, Párizs. Ezek az összetevői Vaszary Gábor 1938-ban megjelent és nagy sikert elért, Ketten Párizs ellen című regényének. Csakhogy az újság- és forgatókönyvíróként is elismert szerző 1947-ben a kommunista hatalomátvétel miatt emigrált, és egy kis ideig a Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. Mindez elég volt ahhoz, hogy Vaszary indexre kerüljön, és művei feledésbe merüljenek.

A regényt 1989-ben adták ki újra, és ez el is indította Vaszary újrafelfedezését. Így kötött ki Papp Gábor Zsigmond asztalán is, aki nagy élvezettel olvasta el, majd kölcsönadta az egész famíliának, és gyorsan bekerült a családi legendáriumba. Olyannyira, hogy amikor az öccse, Papp Gergő a párizsi egyetemi éveit elevenítette fel egy kötetben, akkor az Pimasz úr Párizs ellen címet kapta.

A két gimnazista: Barna Zsombor és Sándor Péter
A két gimnazista: Barna Zsombor és Sándor Péter

Ekkor még messze vagyunk a regény megfilmesítésétől, ám az új finanszírozási rendszer, amely nem adott támogatást a retroválogatásairól ismert Papp új dokumentumfilmtervére, felgyorsította a folyamatot. Belevágott élete első játékfilmes vállalkozásába. Pályázott, nyert, támogatást is kapott, így nemsokára a megszokott 4-5 fős csapat helyett egy százfős stáb élén találta magát.

– Nem volt egyszerű az átállás. Talán csak olyan értelemben volt könnyebb, hogy míg a dokumentumfilmek esetén a kis csapat miatt úgy éreztem, hogy sokkal nagyobb a felelősségem, most csak a tíz vagy a húsz százaléka nyomta a vállam, mert egy profi gépezet működött mellettem – elevenítette fel a forgatást Papp Gábor Zsigmond.

A regény hangulata hamar átragadt mindenkire, de ő maga sem állta meg, hogy egy-két poént még becsempésszen a filmbe. Rodonyi Laci enged egy portréfestő kérésének és modellt áll, de a végeredmény nem tetszik neki, így elajándékozza a festményt. A képen ugyanis furcsa, folyékony órákat látni, s a szerző neve is különös: Salvador Dalí. A kávéházban József Attila és Kosztolányi Dezső beszélgetését csípjük el, utóbbi épp az Altatót olvassa fel mesterének, aki apró javítást javasol: az aludj el szépen, kis Tamás talán jobb lenne Balázzsal. Újabb poén: Kosztolányit a költő Kemény István alakítja.

A használható nyelvtudás és pénz nélkül Párizsnak nekivágó két gimnazista története ma is friss. Megelevenedik a magyar emigránsok világa, bepillantunk a párizsi nők lelkébe, miközben a fiatalok csetlenek-botlanak. S bár Párizst nem kevés leleménnyel Budapest alakítja, a végeredmény nem filléres.

Papp továbbra is dokumentumfilmesnek tartja magát, de nem zárja ki a folytatást a fikció területén sem. Producertársával, Angelusz Ivánnal újabb ötletet forgatnak a fejükben, ám ez a kortárs irodalom területére vezetne a háború előtti Párizs után. Kötter Tamás nagy port felvert novelláskötetét, a Rablóhalakat gyúrnák át forgatókönyvvé, s könnyen megtörténhet, hogy nemsokára a hazai ügyvédek és aranyifjak élete elevenedhet meg a szemünk előtt.


MÁSODIK, HARMADIK RÉSZ

szeptember 9., 16.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.