Tudom, hogy ezen a héten a világ legjobb színésze Leonardo DiCaprio, amiért majdnem belefojtotta magát egy kanál jeges vízbe azért az Oscarért, de ha valakiben mégis maradnának kétségek, akkor talán nézze meg a Test című filmben Janusz Gajost. Lehet, hogy nem hasogatja csíkokra a mozivásznat, de akit játszania kell, az a karakter majdnem megoldhatatlan. Mert valóságos. Gyerek és illúziótlan felnőtt, idétlen és kispolgári, ugyanakkor kemény és tárgyilagos, szenvtelenül diktálja a vécében talált földarabolt csecsemő testrészeit a kollégának, aztán ingerülten ráförmed: te meg mit remegsz.

Megint egy film, amit látva az ember fölsóhajt: milyen kár, hogy nem fogják elegen látni. Hogy mi volna az elég, azt nem tudom megmondani, lehet, hogy nem kell megijedni a nézőtéri magánytól, más mértékkel mér ez a film. Hanem ettől még lehetnénk sokan is, jöhetnének a lakótelepekről, akik már régen nem képzelik, hogy egyszer még egy film főszereplői lehetnek, egyszer róluk is szólnak, rájuk gondolnak, rájuk meg a szomszédra, aki arra kér, hogy halkítsuk le és ne cigarettázzunk. A lépcsőházban sem.

Janusz Gajos nem hasogatja a mozivásznat, de valóságos karaktert alakít

Kispálya. Kis bajok, amelyek a legnagyobbak az életben, egy meghalt családtag, aki miatt már soha nem lesz semmi sem egész, és már soha nem fog tudni normálisan beszélgetni a két túlélő, apa és lánya. Az öreg gusztustalan, két pofára zabálja a csirkét, bőröstül. A lány meg csak simán bolond, kóvályog a lakásban, és ha magára marad, beveszi a gyógyszeres fiók tartalmát. Be is fektetik a kórházba, hátha segít rajta a pszichológusnő. Aki szokás szerint a legbolondabb, férje nincs, gyereke meghalt, de elefántnyi kutyát tart a garzonlakásban. Mellékállásban meg halottlátó.

Semmi sem lesz már egész? Ki mondja? Az egész film a csodáról és a reményről szól. Az első jelenetben levágnak egy öngyilkost a folyóparti fáról. A test lezuhan élettelenül, aztán fél perc múlva föláll, és kissé imbolyogva megindul. Hogy merre megy, ne firtassuk, mert lehet, hogy a víz felé, hogy másodszor is megölje magát. Röviden ennyi volna a film lényege: fölkel és jár. Valakinek túl kell élnie. Minden egyeztetési nehéz­ség ellenére: miért ne lehetnénk mi az a valaki?